CímlapsztorikÉrdekes világMisztikum

Dr. Carl Hogan: örökkévaló lények vagyunk, a halállal semmi nem ér véget, van örök élet

Carl Hogan szerint az elménk az agyunkon kívül van és valójában a halállal semmi sem ér véget, mert örökkévaló entitások vagyunk.

Ha valaki követi a valódi bizonyítékokkal kikövezett utat, saját maga is arra a következtetésre juthat, amelyre számos kiváló tudós és kutató jutott mára.

Ez az a következtetés, hogy nem vagyunk átmeneti, erőtlen testek. Éppen ellenkezőleg, örökkévaló
lények vagyunk, akik csak rövid ideig használják a fizikai testet.”

Hirdetés

Dr. Craig Hogan, aki megfogalmazta ezeket a szavakat, sok tényt gyűjtött össze, amelyek megerősítik halhatatlanságunkat. A tudós “Örök éned” című könyvében bizonyítékot szolgáltat erre.

Ebben Hogan elmagyarázza, miért olyan fontos, hogy mindenki tudjon erről.

Az elménk az agyukon kívül van, erre utal több jelenség

A tudósok által az elmúlt kétszáz év során szerzett bizonyítékok elemzése során Craig Hogan arra a következtetésre jutott, hogy elménk az agyunkon kívül van. Erre különböző jelenségek utalnak. Közéjük tartozik például a távolbalátás elterjedt jelensége.

“Ez a jelenség, amely százból egy embernél fordul elő, azt mutatja, hogy ezen képesség birtokosainak nincs szükségük szemre és testre, hogy karnyújtásnyira vagy több száz kilométerre lévő tárgyakat is lássanak olyan helyeken, ahol egy távolbalátó ember soha nem járt,” –

magyarázza Hogan.

Kísérlettel sikerült igazolniuk

Hogan könyvében leír egy kísérletet, amelynek ő maga is résztvevője lett.

A kísérlet lényege az volt, hogy a tudósnak távolbalátással le kellett írnia és felvázolnia azon tárgyak képét, amelyek kollégája, Bill Walker irodájában voltak.

A kísérlet résztvevőit ezer mérföld választotta el egymástól.

Az irodájában Walker elhelyezett néhány tárgyat, amelyeket Hogannek látnia kellett volna. Hogan lehunyta a szemét, és a “célpontjára” összpontosított. Azonban egyik vázlat sem felelt meg a Walker által elhelyezett tárgyaknak.

Hirdetés

Amikor azonban Bill Walker hazatért, azt tapasztalta, hogy Hogan vázlatai nem az irodájából, hanem az otthonából származó tárgyakra hasonlítanak.

Később Craig Hogan folytatta a távolbalátási kísérleteket más kollégájával.

A későbbi kísérletek eredményei sikeresebbek voltak.

Könyvében a tudós több vázlatot is közzétett a távolból látott tárgyakról.

A testen kívüli élmény mint bizonyíték

Egy másik bizonyíték arra, hogy elménk az agyunkon kívül van, a klinikai halált átélt emberek testen kívüli tapasztalata.

Ugyanakkor nemcsak a látók, hanem a vakok, köztük a születésüktől fogva vakok is beszélnek ilyen élményekről.

Craig Hogan sok ilyen példát hoz fel. A tudós leír egy esetet, ami egy negyvenéves Sarah nevű nővel történt, aki soha nem látta ezt a világot a saját szemével.

Egy műtét alatt Sarah szíve leállt.

Miután a nő magához tért, nemcsak a műtős helyét mondta el a helyiségben, hanem le tudta írni a nővér frizuráját, sőt megnevezte az életét megmentő sebészeket is.

Craig Hogan felhívja a figyelmet arra, hogy Sarah mindezt akkor látta, amikor a teste nem volt rá képes, mert akkor a nő nemcsak eszméletlen volt, hanem vak is.

Az orvosok hasonló eseteket jegyeznek fel látó betegeknél. Craig Hogan leírja Maria történetét, aki szintén átélte a klinikai halált.

Miközben az orvosok megmentették Mariát, érezte, hogy a levegőbe emelkedik.

A klinika harmadik emeletén, ahol a beteg tartózkodott, a nő egy régi kék tornacipőt látott az ablakpárkányon.

A tornacipőt pontosan azon a helyen találták meg, amelyre Maria rámutatott, miután felébredt.

Örökkévaló lények vagyunk átmeneti fizikai testbe zárva?

Egyre biztosabb, hogy az ember nem valamiféle olyan entitás, mely a fizikai testének pusztulása után végleg megszűnik.

Sokkal valószínűbb, hogy a testünk csak valamiféle evilági burok, melybe átmeneti jelleggel bele vagynuk zárva, legalábbis részben.

Ha valóban kapcsolatban vannak valamilyen módon az idegsejtjeink mondjuk a mikrotubulusokon keresztül ezzel a magasabb szintű, az éterben keringő “énvalóval”, akkor az részben alátámaszthatja Roger Penrose és David Hameroff tudósok elméletét arról, hogy a halálunk pillanatában elkezdünk az univerzummal egyesülni.

A lelkünk pedig órákon, napokon át párolog ki a “mindenségbe”.

Forrás: ÚjVilágtudat

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld partner oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.