Dr. Pusztai Árpád: a GMO elváltozásokat okoz az emlősöknél, gátolja az immunrendszert

“Az állatkísérleteink során pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a táplálékkal felvett GM-burgonya azon kívül, hogy változást okozott az emlősök (patkányok) bélrendszerében és néhány más belső szervben, az immunrendszer működését is gátolta.”

Mennyire mérgező, vagy ártalmas a GMO?

Ez egy olyan örök kérdés, amit mind a mai napig nehéz megválaszolni, a génmódosított élelmiszerek ugyanis az egyik legvitatottabb kutatási terület napjainkban is.

Annak idején 1998-ban Dr Pusztai Árpád magyar tudós volt az első, aki felhívta a GMO lehetséges ártalmaira a figyelmet.

A tudós és felesége, Bardócz Zsuzsa igen érdekes felvetéeseket, megfigyeléseket említett meg, mely alapjaiban kavarta fel a port a GMo élelmiszerekkel kapcsolatban.

A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága című munkában pedig bemutatják saját álláspontjukat az ügyről:

“Az állatkísérleteink során pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a táplálékkal felvett GM-burgonya azon kívül, hogy változást okozott az emlősök (patkányok) bélrendszerében és néhány más belső szervben, az immunrendszer működését is gátolta.

Mindez annak dacára történt, hogy előzőleg már meggyőződtünk a GNA fehérje biztonságos voltáról. A dilemmánk az volt, hogy mit tegyen a kutató akkor, ha ilyen alapvető fontosságú és messzemenő következményekkel járó megfigyelést tesz?[…] Úgy gondoljuk, hogy a társadalom iránti kötelesség és a tudományos etika fontosabb, mint a vállalatok haszna.”

A három éves kutatási program során a tudósok azt vizsgálták, hogy a hóvirág génnel felturbózott burgonyák, melyek ellenállóbbá váltak a kártevőkkel és levéltetvekkel szemben, milyen hatással vannak a fogyasztók szervezetére.

“A kísérletekben modellként olyan GM-burgonyát használtunk, amelybe az egyik vállalat a hóvirág hagymájában található rovarellenes lektin (a GNA nevű fehérje) génjét vitte be.

Az előkísérletekben a hóvirág lektin az emlősökre veszélytelennek bizonyult, mert az izolált GNA etetésekor még akkor sem találtunk elváltozásokat, amikor a GM-növényben várható mennyiség 800-szorosát kevertük a patkányok tápjába.

Ezért úgy látszott, hogy a GNA génjét biztonságosan fel lehet használni a növények genetikai módosítására. A biotechnológia történetében ez volt az első és egyetlen alkalom, amikor hosszas elővizsgálatok alapján választottuk ki az átültetendő transzgént.” – írja Bardócz Zsuzsa.

Az eredmények alapján a rágcsálók ugyan nem pusztultak el, de a bélrendszerükben elváltozásokat találtak és az immunválasz reakcióik is csökkentek.

A World in Action műsor utáni kavarodáshoz hozzájárult, hogy a kutatót azzal gyanúsították, hogy összekeverte két kísérlet eredményeit, és valójában nem a (viszonylag) ártalmatlan hóvirág génnel, hanem a rendkívül mérgező ConA génnel dolgoztak, ami alapján nem csoda, hogy beteg kísérleti alanyokat találtak.

“Ha ciánt keverünk a vermutba, és azt tapasztaljuk, hogy ez nem tesz jót az egészségünknek, akkor ebből nem azt szűrjük le, hogy minden koktél ártalmas és be kell tiltani”

-mondta Robert May, a brit Royal Society akkori elnöke Csontos Erika Tények és Tévhitekben megjelent cikke szerint.

Ez a félreértés akkor tisztázódott, amikor végül 1999 októberében Pusztai és kollégája, Dr Stanley Ewen publikálták a Lancet folyóiratban a kísérletről szóló tanulmányt.

Azonban ekkora már sokak szemében késő volt, a botrány emlékét már nem lehetett kitörölni és a megtépázott bizalmat helyreállítani.

A Lancet közleményt adott ki, amelyben megvédték azt a döntésüket, hogy helyet adtak a publikációnak, de egyben közölték a tanulmányt érő kritikákat is.

A génmódosított élelmiszerek témaköre azóta is az egyik legellentmondásosabb kutatási terület. Ellenzői szerint a mesterségesen alkotott szervezetekkel az a gond, hogy a módosítás hosszú távú hatásai nem kiszámíthatóak és nem tudjuk, milyen hatással vannak a fogyasztók egészségére.

Azóta egy másik, friss és igen aggasztó tanulmányban kiderült:

Egy gén nem csak egy fehérjét kódol, vagyis az emberek számára egyelőre ismeretlen kimenetelű folyamatok is elindulhatnak.

“Úgy néz ki, hogy számos gén nem csak egyetlen meghatározott fehérjét, hanem többet is képes kódolni.

Amíg nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges, addig nem érthetjük meg a genetikai módosítással foglalkozó kutatókat érő váratlan eredményeket sem.”