Egy kis fény minden rettegőnek: ez vezessen a félelmek által felkorbácsolt világban – mindennél aktuálisabb!
Buta vagy, mert nem félsz!” – mondják és gondolják a rettegők. Vagy inkább csak irigykednek? 🤔
Jómagam is kaptam már olyan privát üzenetet, amiben lehülyéztek, csak mert esetleg a posztjaim nem a vírustól való rettegést, hanem esetleg a józan észt tükrözik. Hiszen sokan elfelejtik, hogy az ember természetes állapota az egészség.
Mitől is félnek ezek az emberek? Félnek egy betegségtől, amit egy évvel ezelőtt még mindenki csak a médiából ismert és úton útfélen táncoló orvosokról szóló videókat láttunk a neten, akiket hősnek neveztünk. Napjainkra, mire a járvány valóban elért minket sokan ezek közül a „hősök” közül elbujdosnak és sok háziorvost nem lehet elérni, a mentő pedig sok esetben nem hajlandó kijönni, ami nem egy esetben vezetett már halálhoz.😇😇😇
A halál megrendíthet, de . . .
Természetesen érthető és megrendítő lehet azoknak a kórházi dolgozóknak a sorsa, akik nap, mint nap találkoznak a halállal. A véleményem viszont az, hogy egy orvos mégiscsak felesküszik valamire, felesküszik az élet védelmére. Felesküszik arra, hogy harcolni fog a halállal, hiszen ezt az életet választotta, ami nem egy szakma, hanem egy hivatás. A hivatást pedig nem lehet úgy űzni, hogy majd akkor csinálom, ha kedvem van, vagy akkor amikor éppen ráérek, vagy ha jól megfizetik.
Ez nem így működik. Könnyű felölteni a „hősök jelmezét”, a fehér köpenyt akkor, amikor nincs ellenfél a láthatáron és a halál, aki ellenségünk egy életen át, éppen messze jár. Könnyű rituális táncot járni és ünnepelni magunkat, amikor éppen nincs más dolgunk. Ám a valódi akadályok, valódi kihívások azok, melyek megmutatják, hogy ki mennyire legény, avagy lepény a gáton.
💪💪💪
Félreértés ne essék! Minden tiszteletem azoké, akik nap, mint nap izzadnak a szkafander alatt és nap, mint nap szembe néznek a halállal. Ők a mi igazi hőseink, függetlenül attól, hogy orvosok, nővérek, ápolók, vagy éppen papok. Akik pedig még a telefont sem hajlandóak felvenni, ők a társadalom szégyenfoltjai, akik cserbenhagyják embertársaikat. Ezt a cselekedetüket sok esetben akár gondatlanságból elkövetett emberölésnek is nevezhetnénk, hiszen a betegnek sokszor talán csak egy jó szó kell, csak megerősítés a gyógyuláshoz, csak egy kis törődés, de van, aki még ennyit sem képes adni.
☀️☀️☀️
Mitől félhet az, akit Isten vezet?
Sokan mondják rám, hogy “hülye vagy” . . . “mert majd, ha te is lélegeztető gépen lennél”, stb. A válaszom a következő:
Sajnos a jelen társadalom az embert egyre inkább arra neveli, hogy Istentelen legyen és csak az anyagi javaknak éljen, hogy ne higgyen semmiben, csak a pénzben, a materializmusban. Ám a 2011-es fizika Nóbel-díjat azok a tudósok kapták, akik bebizonyították, hogy az anyagi világ az egész Univerzumnak csak a 4%-a. A fennmaradó 96% nem anyagi jellegű.
Aki nem ismeri, nem érzi a Jóistent, mert csak a fizikai világ behatásaival törődik, az természetesen fél.
Azt mondják, „az ördög legravaszabb fortélya, hogy elhiteti magáról, hogy nem létezik”. Napjainkra viszont ez a bizonyos ördög – mivel léte lelepleződött – taktikát váltott és megpróbálja elhitetni ellenfeléről, a Jóistenről, hogy az nem létezik. Pedig, sötétség fény nélkül nem létezhet. Mint ahogy édes sem a keserű nélkül. És ne feledjük, az ördög csak egy bukott angyal!
Azért féltek tehát, mert istentelenek vagytok. Mert elfelejtettétek, hogy miért vagyunk itt a Földön és hogy az ember természetes állapota az egészség.
A gonosz másik fortélya az „Oszd meg és uralkodj!” taktikája. Hogy ellenség legyen az, akin nincsen maszk, vagy a jövőben az, aki nincs beoltva!; Hogy ne lássuk egymás arcát, mosolyát, hogy ne öleljük meg egymást, pedig a szeretet gyógyít!
Nézzetek körül, kedves rettegők! A legtöbb ember a szeretetlenségtől szenved. A szociális távolságtartás betegíti meg az emberek lelkét, hiszen az ember társas lény.
Nem véletlen a próbatétel. Ez egy lehetőség is arra, hogy változtassunk önmagunkon, hibáinkon, hogy megismerjük önmagunkat; Hogy megtanuljuk értékelni az egymáshoz való kapcsolatunkat; Hogy ne higgyük el, hogy mindenki ellenség, csak mert másképp látja!; Hogy megérezzük végre, hogy a szeretet hiánya a legrosszabb, ami történhet velünk és nem pedig a halál. Hiszen halál nem létezik. 🙏
Mindenki el fog menni, akinek el kell mennie és mindenki itt fog maradni, akinek itt kell maradnia, akinek feladata van ezen a Földön.
Ideje lenne végre nem csak azzal a 4%-al foglalkozni, mert rengeteg csoda vár még ránk, ha nyitottak vagyunk! A világ a szabad akarat játéktere. Volt egy ember 2000 évvel ezelőtt, aki meggyógyította a betegeket. Aki a leprásoktól sem félt. Az ő szavai az isteni fényből származnak, ahonnan mi magunk is jöttünk. Az ő szavai 2000 év után is és örökké aktuálisak:
„Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?
Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról!
A mának elég a maga baja.”