Egyetemi professzor állítja: sárkányok léteztek és az emberrel egy időben éltek
“Nem csak a római történészek írtak a sárkányokkal való találkozásokról; A ‘sárkányokat’ a Biblia is gyakran említi, 35 különböző időpontban a Genezistől a Jelenések könyvéig…”
A sárkányok a világ legnépszerűbb és legrégebb óta említett mitológiai lényei közé tartoznak. A sárkányok történetei Amerikától Európáig, Indiától Kínáig mindenhol népszerűek.
A mitikus lény gazdag történelemmel rendelkezik, és továbbra is megjelennek a könyveinkben, filmjeinkben és televíziós műsorainkban.
Bár nem világos, hogy a sárkánytörténetek mikor és hol bukkantak fel először, a hatalmas repülő kígyókat már az ókori görögök és sumérok is
megemlítették.
A történelem nagy részében úgy gondolták, hogy a sárkányok olyanok, mint bármely más mitikus állat: segítőkészek és veszélyesek is.
A sárkányok továbbra is megragadják az emberek fantáziáját a fantasy könyvekben és filmekben, beleértve az “Így neveld a sárkányodat,” a “Trónok harcát” és a “Hobbitot.” A “Dungeons & Dragons” játék több mint egy tucat sárkányfajtát ír le, amelyek mindegyike egyedi személyiséggel,
erővel és egyéb jellemzőkkel rendelkezik.
Egy neves egyetemi professzor szerint sárkányok léteztek, és együtt éltek az emberekkel, ezek bizonyítéka megtalálható számos ősi írásban.
A sárkányok még a Szent Bibliában is megjelennek, és csak az Ószövetségben több mint 20 említés van a félelmetes fenevadról.
Tom Meyer, a Shasta Bible College and Graduate School Library bibliakutatásokkal foglalkozó professzora a kaliforniai Reddingben azt mondja, ez nem véletlen egybeesés, hanem egy a sok bizonyíték közül, amelyek azt mutatják, hogy a sárkányok egykor valóban léteztek.
A Biblia-szakértő a Daily Express című brit lapnak elmondta, hogy a sárkány szó egy általános kifejezés, amely mindenféle formájú és méretű teremtményt leír, ahogy a dinoszaurusz szó is fajok sokaságát jelenti. Meyer professzor, aki a Biblia körülbelül 20 könyvét memorizálta, és akit “a Biblia emlékezetének” is neveznek, biztos abban, hogy vannak történelmi bizonyítékok, amelyek alátámasztják elméletét.
“Az ókori római történészek krónikáinak és a Bibliának a felülvizsgálata megmutathatja, hogy a sárkányok valójában az emberiség kortársai voltak.”
– mondta a professzor.
“Az ókorban a különféle lényeket a ‘sárkány’ kategóriába sorolták, hasonlóan ahhoz, ahogy ma a ‘dinoszauruszok’ közé soroljuk a különféle típusú állatokat.
A sárkánymesék közül a leghíresebb sárkányölő Szent György története, amely a Krisztus utáni 3. század végén játszódik. Bár Szent György és a sárkány története az évszázadok során kapott néhány fiktív kiegészítést, alaptörténete valószínűleg igaz.”
A történet szerint egy ostromlott közösség juh áldozatokat ajánlott fel egy sárkánynak, hogy az ne pusztítsa el őket.
De amikor elfogytak a jószágok, az emberek a gyermekeik lemészárlásához folyamodtak. Szent György megjelenésének napján fel kellett áldozni egy királyi család hercegnőjét. Ehelyett Szent György megölte a sárkányt, és a hősi tettért hálából a király megparancsolta a városnak, hogy térjen át a keresztény
hitre.
“De jóval Szent György kora előtt sok forrás hivatkozott különböző típusú sárkányok létezésére,” – mondta Meyer professzor.
Példa erre Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) római államférfi, az utolsó római köztársaság egyik legfontosabb politikai alakja volt.
A “De Natura Deorum” (Az istenek természete) című könyvének egyik történetében Cicero a repülő kígyókról írt, amelyeket a déli szelek hoztak a líbiai sivatagból Egyiptomba. Több száz évvel később Ammianus Marcellinus római történész (i.sz. 330-400) is említi a “szárnyas kígyóseregeket,”
amelyek Arábia földjén jelennek meg.
Cassius Dio (Kr. u. 155-225) római történész pedig megemlíti, hogy “egy napon, amikor Regulus, egy római konzul Karthágó ellen harcolt, hirtelen közeledett egy sárkány, és a római hadsereg fala mögé került. A rómaiak Regulus parancsára megölték, megnyúzták, és elküldték a bőrét a római szenátusnak.”
“De nem csak a római történészek írtak a sárkányokkal való találkozásokról; A ‘sárkányokat’ a Biblia is gyakran említi, 35 különböző időpontban a Genezistől a Jelenések könyvéig.”
Például Jób könyvében megjelenik a Leviatán néven ismert ősszörny. Meyer professzor a fenevadat egy tűzokádó Krakenhez hasonlította, amelyet a teremtés szakadékában lakó sárkányként írnak le.
“Bár nem tudunk mindent az ókori római történészek és a Biblia által említett ‘sárkányok’ különböző típusairól, kategorikusan megerősíthetjük, hogy a sárkányok és az emberek együtt léteztek,”
– mondta Meyer professzor.
Meyer professzor kijelentései nagy feltűnést keltettek a történelmi közösségben. Egyes történészek nem értenek egyet a bibliai szövegek ilyen értelmezésével.
A sárkánymítosz egyes értelmezései szerint az ókori civilizációk a dinoszauruszok csontjait összetévesztették a sárkányok maradványaival.
Ezek azon a tényen alapulnak, hogy Csang Qu kínai történész hibát követett el az i.e. negyedik században, amikor egy ilyen kövületet tártak fel a mai Szecsuán tartományban.
Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a nagy állatok, például a bálnák felfedezése arra késztette őseinket, hogy nagy szörnyeket ábrázoljanak.
David E. Jones antropológus “An Instinct for Dragons” című könyvében pedig azzal érvelt, hogy a sárkányok az emberiség veleszületett félelmeinek és aggodalmainak vizuális visszatükröződései.
A kutatóknak azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a sárkányokról szóló sok történetet, egyszerűen mítoszoknak és legendáknak tekintve őket.
Forrás: ÚjVilágtudat
