Elveszett civilizációk ősi maradványai: megalitikus víz alatti építmények Japán, India, Kuba és Észak-Amerika közelében
Választ adhatnak arra, hogy mi is történt valójában az emberi civilizáció hajnalán…
Atlantisz, és más elsüllyedt városok vezethetik nyomra a régészeket az egyetemes múltunkkal kapcsolatban…
Az elmúlt években a modern technológia segítségével az ember képessé vált az óceánfenék vizsgálatára úgy, ahogy arra korábban nem volt lehetősége.
Ezen kutatások során igen érdekes felfedezések kerültek napvilágra. A következőkben néhány elképesztően rejtélyes struktúra látható, melyeket az óceánfenék rejtett el idáig előlünk.
Vajon ezek struktúrák valójában kézzelfogható bizonyítékai a nagyon fejlett ősi civilizációknak? Egyre több egyértelmű jel utal arra, hogy ezek nem csupán elméletek, hanem maga a valóság.
Japán partjainál titokzatos civilizáció nyomaira bukkantak a kutatók és kincsvadászok.
Még 1986-ban találta meg a romokat egy könnyűbúvár egy Yonaguni nevű sziget partjainál, s azóta számos elmélet született a tenger alatt rejtőző épületekkel kapcsolatban.
Azóta egy sor merülést végeztek szakértők is az azóta Yanaguni monuments-nek keresztelt romokhoz, azonban a több ezer éves kultúra továbbra sem tárta fel titkait.
Az bizonyos, hogy az épületeket hozzávetőlegesen 8-10 000 évvel borította el a tenger, így az azokat építő civilizációnak mintegy öt évezreddel meg kellett előzni a fáraók tündöklését.
A régészek és történészek igen szkeptikusak a lelettel kapcsolatban, mert ha pontos az épületek kormeghatározása, az komolyan átértelmezheti a jelenlegi történelem szemléletünk alapjait.
A tenger alatti építményt sokan leginkább a piramisokhoz hasonlítják, amelyek formáját már több ősi civilizáció építészeti kultúrájában megtalálták.
A kutatók egy része komolyan hisz abban, hogy az ősi civilizációkat valamilyen közös tudás vezette az egymáshoz hasonló épületek megalkotásához.
Egyes elképzelések szerint Atlantisz legendás tudása a kataklizma után a szétszóródott túlélők között újjáéledhetett.
Az elsüllyedt kontinens létezésére azonban konkrét bizonyítékot mind ez idáig nem találtak a kutatók.
A japán lelettel szemben megfogalmazott legkeményebb kritikák szerint a Yonaguni monuments nem más, mint egy épületnek látszó erózió szabdalta tenger alatti szikla képződmény, meglepő formájú koralltelepekkel.
Azonban aligha tűnnek természetes képződményeknek, akárhogyan is nézzük…
De ott vannak másik példaként Dwarka vízalatti maradványai is.
Dwarka ma India 4 legszentebb városainak egyike…(a másik 3 Badrinath, Puri és Rameshwaram), s melyet ma is Krisna egyik lakóhelyeként tisztelnek a hinduk.
Dwarka egy szent város Indiában, egyfajta vallási központ, melyről azt tartják, hogy maga Buddha alapította 5000 évvel ezelőtt.
Ezt persze hivatalosan senki nem ismeri el, mint ahogyan azt a felvetést sem, miszerint a mai település régebben jóval nagyobb kiterjedésű volt, és mára csupán egy maradvány az, amit a térképeken városként jelölnek.
Ezen persze mindenki csak nevetett, egészen addig, amíg 1930-ban néhány hobbi-búvár Dwarkától nem messze, mélyen a víz alatt egy város romjaira bukkant.
Az igazán zavarba ejtő az addig csupán a legendákból ismert, hat szektorból álló város pontos mása volt azt, amit a felfedezők az elkövetkezendő évtizedek során feltérképeztek, vagyis a legendák ismételten igaznak bizonyultak.
Az elsüllyedt település egyébként olyan nagy kiterjedésű, hogy a kutatóknak hatvan évébe telt, mire egy pontos térképet el tudtak készíteni a romok alapján.
Ez ugyanis tényleg egy komplett város, méghozzá olyan, tervszerű elrendezéssel, mely egyáltalán nem jellemző az akkori civilizációkra és így egyáltalán nem illik bele a képbe.
Dwarka víz alá került részei fényesen bizonyítják, hogy mindaz, amit csupán a képzelgésnek, minden alap nélküli mítosznak, legendának hiszünk, az bizony maga lehet az ősrégi valóság.
A rendkívül kényelmetlen kérdés már csak az, hogy amennyiben a mítosz igaznak bizonyult, akkor az a része is igaz lehet, hogy ezt a várost egykoron Buddha alapította?
Forrás: ÚjVilágtudat
