Ez a film megkérdőjelezi a valóságról alkotott képünket: tényleg egy szimulált párhuzamos létsíkba vagyunk “zárva”?
Könnyen lehet, hogy a világról szóló szimulációs hipotézis tényleg igaz…
Te mit tennél, ha kiderülne, hogy valójában nem is létezünk…?
A lenti film azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy vajon a jelenünk, aminket körbevevő valóság ténylegesen VALÓS-e.
Ez ugyanis egyáltalán nem biztos.
Egyes agy és idegkutatók szerint az agy csupán hallucinálja a valóságot.
Ily módon tehát az amit látunk tulajdonképpen nem is létezik abban a formában ahogyan érzékeljük, mint ahogyan szabad akarat sincs, csak annak a látszata.
Az egésznek a Mandela effektus ad még egy ijesztő “gellert”.
Mandela-effektusnak pedig azt a jelenséget nevezik, amikor az emberek olyan dolgokra emlékeznek, amelyek nem történtek meg, vagy másként történtek.
Az elnevezés onnan ered, hogy sok ember úgy emlékszik, hogy Nelson Mandela az 1980-as években halt meg, nem pedig 2013-ban.
Mi történne a világszimulációval, ha egy botot dugnánk a gépezet küllői közé?
Az, amit a lenti film előzetesében láthatunk… megmagyarázhatatlan holografikusnak tűnő kivetülések, hamis emlékek…
David Guy Levy sci-fi thrillerében Brendan, a gyászoló apa hamis emlékeket tapasztal meg kislánya halála után, aki véletlenül megfullad.
Egy családi fényképről neki és feleségének nagyon eltérő emlékei vannak, ami arra készteti Mattet, a sógorát, hogy utánajárjon annak az elképzelésnek, hogy a hatást valószínűleg egy párhuzamos világegyetem okozza…
Az egész jelenség azért ijesztő és egyben elképesztő, mert a valóságunk mögött is ez bújhat meg.
Egyre több tudós jelenti ki újabban ugyanis, hogy a világunkra a szimulációs hipotézis legalább annyira pontos és hihető magyarázat, mint bármelyik korábbi.
Vagyis lehet, hogy csak egy mesterségesen vagy egyéb módon “teremtett” párhuzamos világ egyikének a rabjai vagyunk…
