Fel kell készülnünk a Földet fenyegető objektumok érkezésére.
Cseljabinszk csak a kezdet volt: hamarosan újabb csapás érheti a Földet?
A cseljabinszki meteorrobbanás figyelmeztető jel volt fajunk számára: fel kell készülnünk a Földet fenyegető objektumok érkezésére.
Az elmúlt tíz évben technológiánk sokat fejlődött, már egy aszteroida eltérítése sem tűnik lehetetlen feladatnak, és néha egy-egy kisebb objektum becsapódását is előre tudják jelezni, de azért van még mit javítanunk a bolygóvédelmen.
Noha egyelőre nem ismerünk olyan aszteroidát vagy üstököst, amely fenyegetést jelentene ránk, kisebb objektumok rendszeresen, egészen aprók napi szinten elérik az atmoszférát.
2013 február 15-én Paul Chodas, a NASA Jet Propulsion Laboratoryhoz tartozó Földközeli Objektumok Kutatási Központjának munkatársa a NASA TV egyik adására készült, amikor egy érdekes YouTube-videót küldtek el neki
– számolt be róla a Space.com.
A felvételen egy, az Oroszország dél-uráli régiójában fekvő Cseljabinszk felett felrobbanó hatalmas tűzgömb szerepelt.
A légkörben felrobbanó kisbolygó súlyos károkat okozott a felszínen, és több ezer embert sebesített meg.
A sérülések többségét a betört ablaküvegek idézték elő, de olyan is akadt, aki az extrém felvillanás miatt szenvedett szemkárosodást.
Néhány tucat embernél a szélsőséges UV-sugárzás következtében égési sérülés jelentkezett.
Az aszteroida a legújabb számítások alapján 500 kilotonna TNT erejével semmisülhetett meg, összehasonlításképp:
A Nagaszakira 1945-ben ledobott atombomba 21 kilotonnás volt.
Az aszteroida egyes darabjai a felszínt is elérték.
Chodas szerint ez volt a legnagyobb ilyen típusú esemény, amelyet meg tudtak vizsgálni, az elemzésben olyan szenzorok segítettek, amelyeket nukleáris detonációk mérésére fejlesztettek ki.
Újra megismétlődhet, de ezúttal sokkal súlyosabb katasztrófával?
Nemrégiben szintén egy aszteroida találta el a Földet: Kanadában csapódott be, tragikus eseményeket vetíthet előre.
Órákkal a becsapódás előtt fedezték csak fel, ez pedig nagyon aggasztó, mert ez jelzi, hogy lényegében egyszerűen Isten kezében vagyunk.
Az elmúlt években ugyanis több esetben megtörtént az, hogy egy a felszínt elérő, a légkörben el nem égő objektum becsapódott, és a becsapódási esemény előtt mindössze órákkal, legfeljebb napokkal fedezték fel.
Ami még aggasztóbb, hogy ezek között voltak olyan esetek is,a mikor UTÓLAG vettek valamit észre, mikor már a Föld légkörébe belépve izzott, majd a felszínbe csapódott.
Ez mind azt mutatja, hogy mennyire nagyon nem vagyunk felkészülve az efféle eseményekre.
A legnagyobb baj az, hogy bár az elmúlt időszak egyik legnagyobb sikere lett a DART misszió, melynek keretében sikerült elteríteni egy üstököst a pályájáról, azonban egy ilyen akciót megszervezi és elindítani meglehetősen sok körültekintésre és időre van szükség.
Egy becsapódás felfoghatatlan katasztrófával járna.
Már akkor is nagy lenne a baj, ha alig egy kilométeres átmérővel rendelkezne az űrszikla, mely telibe talál minket.
Hozzávetőlegesen a dínók kihalását egy 10-12 kilométeres aszteroida okozhatta, így egy ennél tizedével kisebb aszteroida is képes lenne akár egy komplett régiót vagy egy fél kontinenst megsemmisíteni.
