Ferenc pápa: ez egy sötétséget és félelmet teremtő vihar – az üres szent Péter téren mondott imát

Ferenc pápa kijelentette: “rettenthetetlenül meneteltünk, azt gondolva, örökre egészségesek maradunk a beteg világban”.

Az egyházfő szerint a járvány keltette félelemben elérkezett az ideje, hogy észrevegyük “nem mehet előre mindenki külön a saját útján, csakis együtt haladhatunk tovább, egy csónakban vagyunk”.

Elérkezett a tudatos választás ideje a valóban lényeges és a mulandó között. Példaképnek azokat nevezte, akik a félelemre bátor önfeláldozással válaszolnak:

“Hétköznapi emberekről van szó, akik nem szerepelnek az újságcímekben és a tévés show-műsorokban sem, mégis történetünk döntő eseményeit írják:

Orvosok, ápolók és ápolónők, az élelmiszerboltokban dolgozók, takarítók, idősgondozók, fuvarozók, rendfenntartók, papok, nővérek és sokan mások”.

“Az ima és a csendes szolgálat a győztes fegyverünk” – mondta.

Ferenc pápa a hetek óta lezárt, esős Szent Péter téren, a bazilikához vezető lépcsősor tetején mondta el beszédét.

A bazilika bejáratához azt a csodatevő feszületet helyezték, amit 1522-ben vittek körbe Rómában, az akkori pestisjárvány idején.

A szertartás rendkívüliségét hangsúlyozta, hogy miközben az üres téren a pápa többször csendben imádkozott, csak az eső és a sirályok hangja hallatszott.

Kijelentette, az emberiség megijedt és eltévedt, mivel váratlan és tomboló vihar lepte meg, mely leleplezte sebezhetőségünket, hamis és felesleges bizonyosságainkat, amikre eddig agendáinkat, terveinket, szokásainkat, céljainkat építettük.

Rávilágított arra, mennyire “bedobozoltunk”, vagyis megfeledkeztünk, és nem törődtünk mindazzal, ami “éltet és erőt ad életünknek és közösségeinknek”

– mondta Ferenc pápa a gyökereket képviselő idősekre utalva.

Az emberiség eddig jobban törődött saját énjével, külső megjelenésével, mint az embertársaihoz való tartozással:

“Teljes sebességgel haladtunk előre, erősnek és mindenre képesnek éreztük magunkat.

Haszonra éhezve hagytuk, hogy a javak halmozása és a sietség elkábítson. Nem álltunk meg, nem tértünk magunkhoz a háborúkkal és a globális igazságtalanságokkal szemben sem, nem hallottuk meg a szegények és súlyosan beteg bolygónk kiáltását sem”.

“Nem vagyunk elegek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk” – mondta Ferenc pápa.

Kijelentette, ha értelmet akarunk adni a történteknek, fel kell ébreszteni a szolidaritást, és aktiválni a reményt:

“Találjunk bátorságot a másik megszólítására, befogadására, testvériségre, szolidaritásra”.