Földönkívüliek által megépített kozmikus rezervátum rabszolgái vagyunk – állítják a csillagászok
Hajmeresztőnek ható elmélettel álltak elő. Szerintük nincs kizárva, hogy egyfajta “bioelemként” használnak minket, és évmilliónként eljönnek “lenullázni” a bolygó lakosságát, begyűjtve az emberi lelkeket, melyeket tömegével alakítanak át energiává.
A tudósok azt is elmondták, hogy mire alapozzák ezt a hipotézisüket.
Az idegen civilizációk bizonyos, hogy léteznek, és közvetlenül itt vannak, figyelnek minket, kísérleteznek rajtunk, tanulmányoznak, de nem ez az elsődleges céljuk velünk.
Egy új, merőben új elmélet egészen elképesztő oldalról közelíti meg a földönkívüli kérdést.
A Fermi-paradoxont azzal oldja fel, hogy valójában szándékosan szeparálták el a Naprendszert és a Földet, így nem léphetünk kapcsolatba más világokkal.
Látszólag végtelennek látjuk a kozmoszt, valójában soha nem juthatunk ki már a Naprendszerből sem.
Nem véletlen, hogy a két Voyager is egyre furcsább adatokat küld vissza a Naprendszer pereméről…
A tudósok egy része ugyanis állítja:
Nem kizárt, hogy egyfajta élő “szimulációban” élünk, egy olyan “állatkertben”, amelyet figyelnek és időnként meglátogatnak.
Az idegen civilizációknak az emberiség haszonállat is lehet.
Bioenergiát vagyunk képesek termelni, asztrális síkon pedig akár komplett rendszereket tarthatunk fenn ezáltal, anélkül hogy tudnánk róla.
A idegenek talán azért tenyészthettek ki, hozhattak létre minket a Földön, hogy ezt a fajta bioenergiát megtermeljük.
Időnként pedig “tarvágást” hajtanak végre, azaz lenullázzák, lecsökkentik az emberi népességet, begyűjtve az emberi lelkeket, melyeket tömegével alakítanak át energiává.
Az elmélet nagyon merész és nyakatekert, mégis lehet benne valami, elvégre nem zárható ki semmi.
A test valóban képes bioenergiát tárolni, egyes a halál utáni élettel kapcsolatos kutatásokat végző szakemberek pedig állítják: 20 wattos energia keletkezik a halálunk pillanatában, ami egyszeri, eltér a többi energiától és megismételhetetlen, ez is bizonyítja, hogy a lélek valóban létezhet, és ez egyfajta “örök energia”.
Ha összekapcsoljuk, és tovább megyünk az eszmefuttatásban: talán épp ez az energia, amire a minket teremtő lényeknek szüksége van?
Ez lenne az emberi élet értelme?
