Gyorsul az idő, megdöbbentő bizonyítékokra jöttek rá a tudósok, a kronális mező lehet a kulcs!
A gyorsuló idő rejtélye, amit már tudományos kísérletek is alátámasztanak. Felfoghatatlan dolgok zajlanak!
Korábban csak az “öregek” vették észre, hogy gyorsabban kezdett telni számukra az idő, mostanra azonban megváltozott a helyzet az idő múlékonyságának érzésével kapcsolatban, mivel már a tinédzserek és a gyerekek is panaszkodnak az “idő hiányára”.
Korábban csak az “öregek” vették észre, hogy gyorsabban kezdett telni számukra az idő, mostanra azonban megváltozott a helyzet az idő múlékonyságának érzésével kapcsolatban, mivel már a tinédzserek és a gyerekek is panaszkodnak az idő hiányára.
Ha a modern gyerekekről beszélünk, az időérzékük megváltozni látszik. Gyerekként úgy tűnt számunkra, hogy az idő nagyon lassan telik, míg egy felnőttnél értelemszerűen az idő gyorsabban múlik. Manapság sok gyerek azt mondja, hogy nagyon gyorsan repül az idő.
Miért történik ez? Az idő szubsztanciája tárgyilagosan változik, mert ez a legérthetetlenebb szubsztancia, vagy az információs túlterheltségből alakul ki egy ilyen benyomás? De mindenesetre az idő szubjektíven gyorsabban telik, mint korábban.
Különböző források azt állítják, hogy a valós, és nem a naptári időtartam szerint, ha a régi, évszázadok óta változatlan időt vesszük alapul, a mai nap mindössze 18 órát tart a korábbi 24 órával szemben.
Kiderült, hogy minden nap körülbelül 6 órát veszítünk, és ezért folyamatosan nincs elég időnk, mert a napok gyorsított üzemmódban telnek. A nap rövidülése különösen a 20. és 21. század fordulóján volt érezhető.
A kronoszféra tanulmányozása során érdekes magyarázatot adtak az idő változékonyságára. Létezik egy tudományos hipotézis, amely szerint az időnek, mint fizikai jelenségnek van egy anyagi hordozója – egyfajta időszubsztancia, amelyet “kronális mezőnek” neveznek.
A tudósok kísérletei során az általuk létrehozott kísérleti elrendezésbe helyezett elektronikus karóra lassulhat vagy gyorsulhat.
Az idő anyagával végzett kísérletek alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a bolygónak van egy időmezője – a kronoszféra, amely szabályozza a múlt átmenetét a jövőbe.
A tudósok úgy vélték, hogy az idő a mikrorészecskék szintjén is képviselteti magát, és ezeket a mikrorészecskéket krononoknak – a fizikai idő kvantumainak – nevezték. És a mező, amelyben ezek az idő mikrorészecskék léteznek, kronális.
Úgy gondolták, hogy a kronális mező potenciálja idővel csökken. Például az ember esetében egy újszülött gyermeknek van a legmagasabb kronális értéke, és az életkorral többszörösére csökken. Például a csecsemőknél minden anyagcsere-folyamat sokkal intenzívebben megy végbe, mint a felnőtteknél: testtömeg-kilogrammonként 2-2,5-szer nagyobb a tápanyagigény, 2-szer nagyobb az oxigénfogyasztás.
Minden folyamat gyorsan megy – a gyerekek gyorsan nőnek, gyorsan híznak, gyorsan megtanulják megérteni a világot, és ennek megfelelően a környező élet nagyon lassúnak tűnik számukra.
De ez még nem minden. Kiderült, hogy nemcsak az emberek öregszenek. Különösen érdekes a bolygók, csillagok, galaxisok és az egész univerzum kronális mezőjének (öregedésének) csökkenésének problémája. Itt csak a Föld természetes öregedésének folyamatára fogunk figyelni. Egyáltalán nem fejlődik, ahogy sokan gondolják, hanem bomlik. A mai napig nagymértékben csökkent a kronális mezeje, amely meghatározza az összes folyamat intenzitását.
Az ókorban, magas kronális mező mellett javában zajlott az élet a Földön: a dinoszauruszok akkorák voltak, mint egy háromemeletes ház, az atomok radioaktív bomlásának folyamata rendkívül intenzív volt. Mára minden megöregedett, bár még mindig vannak helyek a földön, ahol valamivel magasabb a kronális mező, például a Szahalin-szigeten, ahol a bojtorjánlevelek olyanok, mint a nagy, kétméteres esernyők, a fű pedig úgy néz ki, mint egy bokor. A franciák megpróbálták átültetni magukhoz ezeket a gigantikus növényeket, de egy évvel később minden elfajult a rossz kronális mező miatt.
Bolygónkon az életfolyamatok sebessége folyamatosan csökken, ezért is gyorsul az idő múlása mindennek, ami a Földön létezik!
Időbeli gyorsulás
De térjünk vissza az időbeli gyorsulás elméletéhez. Miért kezdett gyorsabban telni az idő a Földön? Ismeretes, hogy az idő múlásának lelassításához növelni kell a sebességet. Ezért az idő felgyorsítása érdekében a sebességet csökkenteni kell. Vagyis bolygónknak csökkentenie kellett a sebességét.
D. Brownlee és P. Ward amerikai asztrobiológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a Nap a “bűnös” a Föld sebességének csökkenésében. Napunk egy fiatal, növekvő csillag. Tágulása közben a Nap fokozatosan elnyeli bolygónkat. Évről évre a Föld folyamatosan változtatja pályáját, és közelebb kerül a Naphoz.
Ha összehasonlítjuk a Naprendszert egy atommodellel, ahol az elektronok egymástól bizonyos távolságra forognak az atommag körül, akkor megérthetjük, hogyan csökkent a Föld sebessége. Az atommaghoz közelebb eső elektronok lassabban forognak, mint a tőle távolabbi elektronok. Minél közelebb van a bolygó a Naphoz, annál lassabban fog forogni körülötte, amit lelassít a csillag erősebb gravitációs tere. A sebesség csökkenésével az idő felgyorsul.
Ez nem jelenti azt, hogy a nap 23 vagy 22 órás lesz. A kisebb pályát kompenzálja a kisebb forgási sebesség ezen pálya mentén. 24 óra van még hátra a napból, de ez nem az előző 24 óra.
Az univerzum tágul, de az idő felgyorsul
Erre a következtetésre jutottak a Kijevi Kvantumfizikai Intézet tudósai egy tudományos kísérlet során, amely a 70-es években kezdődött és csaknem harminc évig tartott.
A közeljövőben az emberiség az univerzum egy másik jelenségével néz szembe. Az univerzum növekvő gyorsulása miatt az emberiség érezni fogja az idő rohamos csökkenését. A jelenség az lesz, hogy a feltételes napi huszonnégy óra változatlan marad, de az idő sokkal gyorsabban fog repülni.
Az emberek érezni fogják az időintervallumok gyors csökkenését mind fizikai szinten, mind az intuitív észlelés szintjén.
Minél jobban tágul az univerzum, annál gyorsabban telik az idő, és így tovább az anyag teljes megsemmisüléséig.
