Idegsebész tért vissza a halálból: állítása szerint egy másik dimenzióba került a halál után

Dr. Alexander megdöbbentő dolgokat állít: látta a poklot is, és beszámolt róla, hogy milyen. “A túlvilágon nem volt idő dimenzió. Nem “telt” az idő, ahogy azt a fizikai univerzumban teszi

Van egy titok, ami sokkal nagyobb, mint a politika, az egészségügyi szabadság, a tudomány, vagy akár az emberi faj egész történelme.

Ezt a titkot továbbra sem ismeri el – még el is ítéli – a tudományos közösség, és mégis ez a legfontosabb titka mindennek, ami van.

Igen, mindennek.

A titok egyszerűen az, hogy mindannyian túléljük a fizikai testünk halálát. Tudatunk tovább él, és e földi álomvilágban a halálunkon túl a tudat túlmutat a fizikai valóságon, és megtapasztal egy csodálatos és erőteljes létezést, melyet emberi szavakkal leírni nem lehet.

Ez az üzenete Dr. Eben Alexandernek, A mennyország létezik című könyv szerzőjének.

Az egész életében tudományos szkeptikus, aki sosem hitt Istenben, Mennyországban vagy a tudatban

Jóval azelőtt, hogy ezt a könyvet megírta volna, Dr. Alexander gyakorló idegsebész volt, és egész életében “tudományosan kételkedő”. Nem hitt a tudatban, szabad akaratban, vagy hogy létezik egy nem fizikai szellem.

Nyugati orvosi egyetemen szerzett gyakorlatot olyan orvos kollégákkal körülvéve, akik az Univerzumot mélyen gyökerező materialista szemmel nézték. Dr. Alexander úgy vélte, hogy az úgynevezett “tudat” csupán az agy által létrehozott biokémiai illúzió.

Ezen nézet birtokában gyakorlatilag az összes közismert tudós, köztük a fizikus Stephen Hawking is azt állítja, hogy az ember nem más, mint egy “bilógiai robot” tudat és szabad akarat nélkül.

Dr. Alexander is fenntartotta volna ezt a nézetét, ha a saját halálos ágyán nem éli át azokat a bizarr és csodálatos élményeket, melyek teljesen ellentmondanak az összes hagyományos tudományos magyarázatnak:

Dr. Alexander hét napra “meghalt” , és ezalatt eleven utazást tett a túlvilágon. Ezután visszatért fizikai testébe, csodálatos gyógyulást tapasztalt meg, majd ezután megírta könyvét, A mennyország létezik címmel.

Az egész akkor kezdődött, amikor e.coli baktérium támadta meg Dr. Alexander gerincvelő folyadékát és külső nagyagyát.

Az e.coli szó szerint enni kezdte az agyát, és ez rendkívül szélsőséges görcsös rohamokat okozott, verbális kitörések és izomgörcsök kínozták, mielőtt agyhalott kómába esett volna.

Ebben a kómában nulla agyi aktivitást mutatott, csak légzőkészülék és intravénás folyadék segítségével tartották életben.

A kezelésében résztvevő orvosok hamar arra a következtetésre jutottak, hogy Dr. Alexander halála csak napok kérdése, de ha mégis életben maradna, csak egy vegetáló és működésképtelen test lenne korlátozott agyműködéssel. Az e.coli baktérium statisztikai halálozási aránya agyi fertőzés esetén 97 százalékos.

De az igazán megdöbbentő mindebben, hogy ahelyett, hogy semmit sem kellett volna tapasztalnia ezalatt a hét földi nap alatt, Dr. Alexander egy “felébredésben” találta magát az álomszerű földi életéből, érthetetlen módon saját tudatának óriási kiterjedését tapasztalta meg a túlvilágon.

Ezt a tapasztalatát írja le részletesen A mennyország létezik című könyvében, állításai a következők:

A túlvilági tapasztalat annyira “valóságos” és kiterjedt, hogy ahhoz képest a földi emberi lét tapasztalata csak egy mesterséges álomnak tűnik.
A túlvilágon nem volt idő dimenzió.

Nem “telt” az idő, ahogy azt a fizikai univerzumban teszi.

Egy pillanatra úgy tűnik, mint az örökkévalóság, és a tudat is mozoghat, úgyszólván minden erőfeszítés nélkül. (Az a gondolat, hogy minden egyszerre létezik, óriási hatással van egyrészt arra, hogy megértsük a szabad akaratot és a multiverzumot, valamint az idő múlásának tudati megtapasztalására ebben a birodalomban.)

A túlvilág anyaga tiszta SZERETET. A szeretet uralja a túlvilágot legnagyobb mértékben, ahol a gonosz általános jelenléte végtelenül kicsi.
A túlvilágon az összes kommunikáció telepatikus volt. Nem volt szükség szavakra, ahogy minden körülötted történő dolog és önmagad szétválasztására sem.

Nem volt “ismeretlen”, és egy kérdés puszta feltevését is azonnal megjelenő mélységes és részletes válasz kísérte.

Létezik egy szó, a pokol, melyet Dr. Alexander úgy ír le, mint egy föld alatti eltemetett helyet, göcsörtös fagyökerekkel és démoni arcokkal és soha véget nem érő gyötrelemmel. Dr. Alexandert angyali lények mentették meg ettől a helytől és szállították a mennybe.

Isten elfogadja a multiverzum létezését

A mennyország létezik olvasása közben a legérdekesebb részt a 48. oldalon találtam, ahol Alexander azt mondja:

A gömbön keresztül (Isten) azt mondta, hogy nem csupán egy világegyetem létezik, hanem számos – sőt még annál is több, mint amit el tudok képzelni – de mindegyik középpontjában a szeretet áll.

A gonosz mindegyikben jelen volt, de csak kis mértékben.

A gonoszra szükség volt, mert enélkül a szabad akarat lehetetlen, és a szabad akarat nélkül nem lenne növekedés – nem lenne előrehaladás, nem lenne esély számunkra, hogy olyanokká legyünk, mint amilyennek Isten vágyott látni bennünket.

Borzalmas és mindenható ahogy néha a gonosz kinéz egy olyan világban, mint a miénk, de a nagyobb képben a szeretet dominál, és végül diadalmaskodik.

Ez a rész egy fontos dolgot ütött meg bennem, ahogy már régóta hittem az univerzumunkban, melyet Isten teremtett a végtelen számú többi univerzummal együtt, melyek mindegyikében az élet és fizikai törvények
számtalan variációja létezik.

Amit Dr. Alexander mond, az megerősíti, hogy életünk a Földön egy “teszt” a személyes növekedésünkben, és annak a módja, hogy ebben a tesztben való előrelépésként legyőzzük a gonoszt, miközben terjesztjük a szeretetet és az együttérzést.

Sőt, ez a rész is megerősíti a szabad akarat létezését, és segít megválaszolni azt a kérdést, amit gyakran felteszek magamnak. “Miért kerültünk ebbe a gonoszsággal, tudatlansággal, sötétséggel és megtévesztéssel körülvett világba?

A válasz az lehet, hogy a Föld egy vizsgahely a lelkek számára, akiket a Teremtő választott ki, a jó és a gonosz közötti utolsó tesztre…