ÍGY búcsúznak a világtól a haldoklók: felkavaró kutatás ad választ a halál utáni életre
Tudósok fejtették meg, milyen állapotba kerülnek a haldoklók, milyen sorrendben veszítik el az érzékeiket és hogy miért mutatnak tudatosságra utaló agyi jeleket a halál után.
Félig öntudatlan, álomszerű állapot vár ránk a halál után?
Félig öntudatlan, álomszerű állapotba kerülnek a haldoklók – ez lehet a halál utáni élet egyfajta előszobája – állítják a tudósok.
A mostani kutatási eredmények akár azt is bizonyíthatják, hogy valóban túltelhetői valahogyan a tudat a testünk halálát.
Legalábbis több hír is érkezett az utóbbi hetekben más olyan kísérletekről is, melyek során tudatosságot mutató agyi jeleket rögzítettek haldokló, vagy éppen elhunyt embereknél.
Így áll le a szervezet és a tudat
James Hallenbeck, a Stanford Egyetem palliatív ellátással foglalkozó szakembere szerint a haldoklók egy bizonyos sorrendben veszítik el az érzékeiket:
először az éhség és a szomjúság érzése szűnik meg, azután a beszéd és a látás, legvégül pedig a hallás és a tapintás.
Ahogy az agy kezd elhalni, fokozatosan „feláldozza a túlélés szempontjából kevésbé kritikus területeket”, véli David Hovda, a UCLA Agysérülés Kutatóközpontjának igazgatója.
Az utolsó óráikban a betegek már nem esznek és isznak, a látásuk elhalványul, majd behunyják a szemeiket, mintha aludnának, és ettől a ponttól kezdve már nem tudjuk, mi történik
– mondja Hallenbeck.
Az univerzummal egyesülünk a halálunk után?
A kutatások alapján a betegek az utolsó órákban nem teljesen öntudatlanok, inkább egy álomszerű állapotban lehetnek.
Ám – teszik hozzá – a haldoklás élménye mindenkinél más és más, tehát ezek a megfigyelések nem feltétlenül érvényesek minden emberre.
Léteznek olyan elméletek is, miszerint a tudat és a minket alkotó lélek kvatumfolyadék formájában van jelen a testben, főleg az agyunkban.
Ez a kvantumfolyadék pedig a halált követően elkezd kiáramlani, kvázi kipárologni a testünkből.
Ez a folyamat pedig óráktól kezdve akár napokon át tarthat, mígnem az univerzummal egyesülünk egyfajta energiaként.
Ez az elmélet a mai napig nem bizonyított, de számos tudós veti fel a lehetőségét.
