Kezdetét vette a spirituális utazásod? 5 jel, mely elárulja, hogy már te is úton vagy…
Létezik olyan, hogy spirituális utazás?
Sokak szerint igen, és nagyon sokan azt gondolják, hogy ez az utazás viszi előbbre a lelkünket, akár két megélt élet között is…
Ha az életünkre kivetítve figyeljük meg ezeket a dolgokat, rövidesen nyilvánvalóvá válik minden.
Ezért olvasd el figyelmesen, értelmezd, és FOGADD be az élményt, mert tudod majd, hogy mit kell tenned…
A bírálat és ítélkezés támogatássá és együttérzéssé alakul át
Az egyik leginkább észrevehető változás, amit önmagukban vagy valaki másban felismerhetünk, aki éppen a spirituális úton jár az, hogy már nem vagyunk képesek a társadalmi normák paraméterei között működni.
Ezzel a lépéssel egyben egy átmenet történik, ami az emberek megítélését illeti azon az alapon, ami a társadalom szerint “fontos,” és “kevésbé intelligenseknek” vagy “gonoszoknak” tekinti őket, és hirtelen lehetővé válik, hogy az emberek olyanok legyenek, amilyenek valójában.
A motiváció inspirációvá válik
Itt van egy másik példa arra, hogy a társadalmi “szabályok” hogyan vesznek ironikus, szinte ellentétes fordulatot a spirituális folyamat szempontjából.
Olyan kifejezésekkel bombáznak minket, hogy “dolgozz keményen, tegyél több erőfeszítést, próbálkozz keményebben, jön a jutalom egy hatalmas harc végén”. Miközben a spirituális út a motiváció helyett inkább az inspirációról szól.
Amikor rájövünk, hogy a társadalom szemében elért eredmény egy konstrukció, a spirituális út nem feltétlenül ért ezzel egyet, és azt is látjuk, hogy a világegyetem jóindulatú hangolásának semmi köze a küzdelemhez, a viszályhoz vagy a stresszhez.
A fájdalom és a fájdalmas körülmények új megértésének elfogadása
Ahogy öntudatlanul élünk totális rabszolgaként a társadalomban a belénk nevelt programozással, természetes módon illeszkedünk az “áldozat” identitásához.
Ez azt jelenti, hogy mindegyik helyzetet egy olyan perspektívából látjuk, hogy “ez az, amit akarok, hogy megtörténjen (amit az egóm akar), így ez jó,” vagy “ez az, amit nem akartam, hogy megtörténjen (amit az egóm nem nem akart), ezért ez rossz.”
A valóságnak ebben a fekete-fehér nézetében egy különálló résztvevőként látjuk magunkat az életben, és teljesen a valóság könyörületességében bízunk, reménykedve és imádkozva a legjobbakért, és büntetve vagy dühösnek érezzük magunkat akkor, amikor az általunk “legrosszabbnak” észlelt dolgok megtörténnek velünk.
Kevésbé vágyunk arra, hogy egóból “nyilvánuljunk” meg
Nincs semmi baj az akarással vagy a vágyakozással bármi iránt, amit szeretnénk, de amint elkezdünk felébredni, úgy tűnik, már nem törődünk azzal, hogy “megkapjuk” az élettől azokat a dolgokat, amiket akartunk, amikor szigorúan az ego perspektívájából éltük az életünket.
Energetikai szinten, amikor gyógyulunk és magasabb tudati állapotokat érünk el, úgy látjuk, hogy a azok a “vágyak,” amelyek általában az anyagi tulajdonnal, a nemi vággyal, a kapcsolatokkal vagy a hatalommal vannak összefüggésben, egyre kevésbé fontosak számunkra.
Azt is felismerjük, hogy amit egész idő alatt kerestünk, az a teljesség, a bizalom vagy a biztonság érzése volt, melyekről azt “gondoltuk,” hogy ezek a dolgok megadják nekünk, de valójában mindannyiunk rendelkezésére áll, függetlenül attól, hogy megkaptuk az adott dolgot.
Úgy tűnik, az életünk darabokra hullik
A felszínen ez szörnyen hangzik. Amikor azonban felismerjük, hogy az új idővonalak és létállapotok csak a “múltból” való megszabadulás eredményeként jöhetnek létre, látjuk, hogy ez egy másik kedvező esemény, amelyet a világegyetem küldött számunkra.
Ahogy változunk, a valóságnak is változnia kell ennek eredményeként. Nem csak meggyógyítjuk és túllépünk a régi hitrendszereken, amely azt jelzi, hogy többé nincs szükségünk rájuk vagy a katalizáló erejükre, hogy megjelenjenek az idővonalunkban, de igazi természetünkhöz is igazodunk.
