Kislány járt fenn a Mennyben: a halálból visszatérve mesélte el,mit látott
Élet a halál után: valamennyien gondolkodtunk már el azon, hogy létezhet-e.
Azon pedig talán még többen, hogy egyes emberek, akik állítólag járhattak már “odaát”, vajon mennyire mondanak igazat.
Tény, hogy az utóbbi években egyre több a beszámoló, és ezek hitelessége olykor megkérdőjelezhető, azonban vannak olyan esetek, amiknél kétség sem fér hozzá, hogy az alany a színtiszta igazat mondja.
Főleg mert olyan dolgokkal tudják bizonyítani állításukat, amire nincs más magyarázat, például emlékeznek, szó szerint visszaidézik az orvos szavait, miközben próbálták őket visszahozni az életbe, amire kizárt, hogy emlékezhettek volna, hacsak ténylegesen nem látták saját magukat felülről,. kívülről szemlélve az eseményeket, egy asztrális síkban…
Egy lány, Anna esete is hasonló megdöbbenést keltett.
Anna ugyanis járt a túlvilágon, és a halálból visszahozva be is számolta arról, hogy kézen fogva vezette őt át egy alak, aki talán Jézus lehetett.
Anna egy súlyos autóbalesetet követően került kórházba. A helyszínre kiérkező mentők szerint kritikus volt az állapota, már ott az eszméletét vesztette.
Anna évekkel később csak nemrég számolt be róla, hogy mit élt át akkor.
És hogy már a baleset helyszínén is látta saját magát felülről, miközben ő egyfajta asztrális térben lebegett, súlytalanul. Hallotta, ahogyan a mentők megállapítják hogy súlyos az állapota, és hogy azonnal kórházba kell vinni, mert túl sok vért veszített.
Ekkor elhomályosodott minden, majd egy sötét, hosszú alagútban találta magát.
Először félt, de látott egy fényforrást a távolban.
Mielőtt elkezdett volna a fényforrás felé sétálni, hirtelen melegség áradt szét a testében.
Ekkor fogta meg egy erős, határozott kéz. A sötétben nem látta, hogy kicsoda, de biztos volt benne utólag, hogy Jézus volt.
Ennek az ismeretlen, de kedves alaknak nem volt arca, vagy legalábbis Anna nem emlékezett rá, pedig többször rápillantott. Szárnyai voltak, mint egy angyalnak.
Kézen fogta Annát, majd az alagút végén lévő fényforrás felé kezdtek el lebegni.
Eközben azt érezte, hogy egyre nagyobb boldogság árad szét minden porcikájában, soha nem érzett korábban még ehhez fogható érzést.
Amikor a fényár teljesen körbevette őket, akkor megálltak, majd odaszólt hozzá az alak:
“Megmutatom neked azt, hová kerül minden lélek, mely méltó arra hogy boldog legyen.”
Minden csillogott, a nap sütött, olyan volt, mintha egy hatalmas rét lett volna, amit felhők ölelnek körbe. A felhőn alakok ültek, akiknek szintén szárnyaik voltak.
A réten fiatalok és idősek játszottak egymással, a távolban pedig egy hatalmas, aranyozott kaput lehetett látni, Anna szerint ez lehetett a Mennyek kapuja, ahol egy napon majd mindenki átlép.
A kedves, jézusi alak azt mondta ezután, hogy vissza kell Annának térnie, mert még nem jött el az ő ideje.
Ezután tért később magához, pontosabban még látta egy pillanatra, hogy az orvosok már a műtőben vannak vele, és szemtanúja volt annak, hogy újraélesztik.
Az újraélesztést követően tért aztán vissza a testébe.
Történetét nem mindenki tartja hitelesnek, azonban rengetegen úgy gondolják, hogy valós az, amit elmondott.
