“Láttam a gyerekkoromat és otthon voltam” a halálból visszatérő Barbara mesélt arról mi vár ránk

Barbara a túlvilágon járt – legalábbis ezt állítja.

Miközben valamennyi tudós egyre inkább úgy gondolja, hogy létezhet a halál utáni élet, egyre több halálon túli beszámoló érkezik.

Egyre többen jártak “odaát”… Ennyi ember nem tévedhet!

Barbara állítja: korábban soha nem volt vallásos ember, nem hitt Istenben, sem a túlvilágban.

A teljes nevét nem árulta el, ne akarja ugyanis hogy zaklassák, mert állítása szerint így is nagyon sokan nem hisznek még mindig a túlvilágban.

Még gyerekként történt velem valami, ami miatt majdnem meghaltam – kezd történetét.

Pontosabban szólva meghaltam, de később vissza tudtak hozni az életbe, és ez a tapasztalat örökre megváltoztatta az életem, azt ahogyan szemlélem a világot.

Most, 50 év elteltével is kristálytisztán emlékszik vissza az egészre.

Egy elképesztő verőfényes napsütés volt, a szüleimmel pedig nyaralni voltunk. Nem tudtam akkoriban úszni, de a faházunk mellett futó folyóhoz mentem és elsodort a víz.

Fulladozni kezdtem, elnyeltek a hullámok.

Csak felfelé tudtam nézni, az eget láttam, a felhőket.

Hirtelen azt vettem észre, hogy világosság áraszt el mindent. Ezután már felülről láttam saját magamat, a testemet, ahogyan a folyóban sodródok – mesélte.

Elmondása szerit ez volt az a pont, amikor tudta, hogy kilépett a testéből, és már nem ennek a világnak a része.

Hirtelen teljesen magába “nyelte” a fényáradat. Mindenhol jelen volt, előtte és mögötte is, noha nem nézett hátra, de biztos volt benne.

A testében minden porcikája azt érezte, hogy valami megfoghatatlan szeretet veszi körül.

Így utólag visszagondolja azt mondja: eggyé vált a fénnyel, ennek a fénynek a részének érezte magát.

Ezután egy olyan téren kívül helyen és állapotban találta magát, mely a Mennyország lehetett.

Leperegtek előtte a gyerekkorának addigi történései – még fiatal volt nagyon akkor.

Fényalakokat látott maga körül: mindegyik egy másik lélek volt, és ugyanúgy kerülhettek oda – halál útján – mint ő.

A fénylények közül az egyik elmondta, hogy hihetetlen szeretetet tanult és vége érti a világ működésének okát és célját – mások is beszéltek hozzá, hogy mennyire megváltozott a világuk a “haláluk után”.

Csak ezután tért magához.

Arra nem emlékszik, hogyan került “visszahelyezésre” a testébe, mintha minden erre vonatkozó emlék egyszerűen kitörlődött volna.

A szülei elmondták neki később, hogy hosszú perceken át volt halott gyakorlatilag, míg kiértek a mentők és újra sikerült őt éleszteni.