Világnézeti kérdés, hogy van-e valamiféle élet a halál után, a tudomány most megpróbált végleges és konkrét válaszokat adni.
Borzongás és megrázó elgondolkodás garantált!
A tudósok rájöttek valamire!
A “horror laboratórium”, avagy a holttestfarm és egy óriási áttörés
University of Tennesseehez tartozó Knoxville-i Antropológiai Kutatóközpont egyik “laborjában” megdöbbentő dolgokra jötek rá a tudósok egy nagyszabású vizsgálat során, ami a halálunk utáni dolgokkal kapcsolatos.
A kutatóközpontban tudományos eszközökkel tudják vizsgálni emberi holttestek bomlását különböző körülmények között.
Korábban ilyen vizsgálatokra csak állati tetemeken volt lehetősége a tudománynak (a modern időkben legalábbis). Fennállása óta több mint 1800 holttestet vizsgáltak itt, illetve további 4000, jelenleg még élő ember iratkozott fel a donorlistára.
A holttesteket direkt különböző helyekre és körülmények közé helyezik el – például bokrok alá, vízbe, vagy pont a tűző napra -, hogy meg tudják vizsgálni, hogy eltérő hatások hogyan befolyásolják a bomlást.
Jelentős felfedezés, mozognak a halottak a haláluk után
Rengeteg mindent megtudhattak a tudósok az elmúlt években, az egyik ilyen döbbenetes felfedezés az, hogy a halottak mozoghatnak a haláluk után.
Ennek pedig óriási jelentősége van például az igazságügyi orvosszakértői esetekben.
A halál utána bomlás során ugyanis egyes izmok elszakadnak, elporladnak, mások pedig nem, ezért másfajta testhelyzetbe kerülhetnek, összegörnyedhetnek.
Korábban nem tudták a jelenség okát és ijesztő volt, hogy más pozíciókban voltak a halottak, mint azelőtt…
Ez történik a testtel a halál utáni fázisokban
A bomlást ugyanis tudományos szempontból öt fő fázisra osztják a kutatók. Az első, az úgynevezett friss fázis közvetlen a halál után kezdődik. Ilyenkor alakul ki a holttest elszíneződése (pallor mortis) és kihűlése (algor mortis), a hullamerevség (rigor mortis), végül pedig megjelennek a hullafoltok (livor mortis).
Ezután a test felfúvódik, majd következik az aktív, utána pedig az előrehaladott bomlás. Utóbbi fázisokban először elfolyósodik a szerves anyag, majd a holttest kiszárad.
A legutolsó fázis a szkeletonizáció, a maradványok – jellemzően csontok – teljes kiszáradása. A száraz és meleg ausztrál klímán az utolsó fázis helyett azonban a holttestek gyakran inkább mumifikálódnak (a meleg miatt a zsírok elfolyósodás helyett viaszos anyagokká alakulnak).
Ezeknek a farmoknak köszönhetően tehát egyre többet tudunk arról, hogy mi történik a testünkkel a halál után. Ráadásul tudásunk az egyre változatosabb tudás-forrásoknak köszönhetően egyre színesebb.
És persze az sem utolsó, hogy a farmokról szóló beszámolók szinte hátborzongató krimi-regénynek is elmennének.
