Mind a rendszer részei vagyunk: fogaskerekek a “nagyokat” szolgáló gépezetben
Azt hiszed fontos és pótolhatatlan vagy?
Csak annyira, mint egy csavar, vagy egy fogaskerék, és csak addig, amíg fizeted az adót, leviszed a szemetet, és nem kérdezel túl sokat.
Nyugdíj után pedig kéretik “megdögleni”…
Mind ugyanannak a rendszernek az elemei vagyunk. Piciny alkatrészek a nagy egészben.
Nélkülözhetők és felcserélhetők.
Bár a nyugat és a nyugat által a mi agymosásunkra “berendezett” bábszínház folyamatosan az egyén fontosságát hangsúlyozza, valójában csak az “egyszer élünk” agyködös őrületét akarja “beleverni” a fejekbe.
Hogy aztán mindenki félje a holnapot, és “még ma megegye a kenyerét”.
A cél az, hogy korlátlanul fogyasszunk, hogy fenntartsuk a “sosem elég” kultúráját, hogy mindig többre, jobbra, csillogóbbra, nagyobbra vágyjunk…
Fontosnak hiszed magad?
Hidd el, te sem vagy több, mint egy fehér lap, amivel nagypolitika 4 évente kitörli a seggét, és újra meg újra összegyűrnek, hogy aztán a nagyvállalatok, a multik teleírjanak a saját, hangzatos szlogenjeikkel.a
Teljesen egyformák a tévéműsorok, mert ugyanaz a szenny ömlik ránk mindenhonnan.
Monoton “felhúzós óraként” ugyanazt szajkózzák, és tudatosítsák az emberekben, amit éppen el akarnak hitetni velük.
Ez felrobbant, az megkéselte, ez megölte, az robbantott… balesetek, tragédia és halál…
Két műsor között kötelező a rettegés, hogy elhidd a világról, hogy gonosz, tele van veszélyes és kiszámíthatatlan.
Ez kell ahhoz, hogy működhessen a fogyasztói társadalom.
A kutatások ugyanis nem hazudnak az önmagával elégedett, teljes lelki egyensúlyban – lelki békében – lévő nyugodt ember nem vásárol annyit, nem fogyaszt kellő mértékben.
Előbb ki kell billenteni az egyensúlyából és békéjéből, hogy eluralkodjon rajta is a “kapuzásári pánik”, és igazi JÓ fogyasztóként kezdjen viselkedni.
Mígnem ő is beáll majd a sorba, ahol az emberek már egymás álmait zabálják fel…
Ez egy olyan instant világ, ahol már nincsenek emberek, nincsenek összetett személyiségek, akiknek önálló gondolataik vannak a világról.
Forrás:
Itt már csak fogyasztók vannak. Emberi droidok, akik zombi vonulásban rohanják meg a boltokat, ha Fekete Pénteken kiáltanak.
Mordor sötét ork hadseregét megszégyenítő módon tapossák ki egymás belét, ha akciós a sajt, vagy le van árazva a plazmatévé.
Amikor pedig már halljuk egymás hörgésén a tarkónk mögött, akkor jövünk rá, hogy tulajdonképpen mindannyian át vagyunk verve.
Átverve a média által, a politikusok, a pénzemberek, a vállalatok által.
Magunkból kivetkőzve a kasszánál pedig azon tűnődünk, hogyan juthattunk idáig.
Aztán kasszás hölgy lehúzza a mi termékeinket.
A napi megváltás csomagunkat, és újra elönt minket az a mesterkélt boldogság és elégedettség érzése, amire a lelketlen kapitalista gépezet motorja alapoz.
Nem vagyunk több, mint fogaskerekek a gépezetben.
