CímlapsztorikMisztikum

Móricz János döbbenetes felfedezése a magyar nyelv ősiségéről: ez megfordíthatta volna a történelem menetét

De minimum újra kellett volna értelmezni a civilizációkat, és azt, hogy valójában a minden nép által átvett ősi tudás pontosan honnan is ered.

Móricz az Ecuadori Külügyminisztériumnak címzett levelében bizonyítékok vannak!

Móricz János                             Quito, /Két – ős/ 1968 junius 23.

Hirdetés

                                         Ekvádori külügyminisztérium levelének a

                                        Magyar fordítása:

_________________________________

Igen tisztelt uram!

Móricz János kutató úr, félhivatalosan, ennek a minisztériumnak a figyelmébe ajánlotta, /benyújtotta/ teóriáját: “EUROPAI NÉPEK AMERIKAI EREDETE”.

Móricz úr azt állítja, hogy az úgynevezett Új Világ, a vízözön után, a legrégibb kultúr kisugárzási /fogus/ hely volt és ennek a ténynek a mellőzése, mely az amerikai földrész /mellőzése/ okozza az őstörténeti /kutatások/ globális áttekinthetőségének hiányát.

Állítja azonkívül, hogy a Kárpát medencei magyar nép, melynek eredete ismeretlen volt, Amerikából érkezett, különösképpen Ekvádorból.

Móricz úr teóriáját a nyelvészetre, néprajzra, régészetre, művészetre, népművészetre stb. alapozza.

Adva van az érdeklődés, mellyel Ekvádor részére az említett teória bírhatna, ezért nagyon megköszönöm önnek /ha a következőkről/ értesít:

Hirdetés
  • Első :  Ismeri e Móricz urat és teóriáját: “európai népek amerikai eredete” köszönettel veszem véleményét, ezzel kapcsolatosan.
  • Második:  Van-e elégséges tudományos alap ennek a teóriának a megalapozására.
  • Harmadik:  Az eddigi kutatások és az összegyűjtött anyag elégséges-e egy hivatalos kutatás megindítására és igazolnák-e nemzetközi kutatók meghívását egy gyűlésre /kongresszusra/

Köszönöm önnek azt a fogadtatást, melyben a jelenlevőt /levelet/ részesíteni fogja, és kihasználom az alkalmat, hogy benyújtsam /biztosítsam/ érzelmeim legkiválóbb nagyrabecsüléséről

                                                                                    Luis Valencia Rodriguez

                                                           a külügyminisztérium főállamtitkára

A külügyminisztérium által kért fölvilágosítást lehet magyar vagy bármely más nyelven megválaszolni.

A külügyminisztérium szándéka, hogy a kongresszus alkalmával a kért válasz leveleket díszkiadásban megjelenteti.

A külügyminisztérium szívesen veszi, ha a föltett kérdéseken kívül más oldalról is megvilágítanák a kérdést, tehát nem szükséges a levél keretén belül maradni. Ezenkívül örömmel vennék a kérdéssel kapcsolatos jó és ésszerű javaslatokat.

Ismertetés

Baráth Tibor:A magyar népek őstörténete című munkájáról
I – III köt. Montreál, 1968, 1973, 1974 A szerző kiadása.

Baráth Tibor “a magyar népek” kifejezést arra a legalább 10-12 ezer éves – létszámban sok-sok millióra tehető – ősi népcsoportra vonatkoztatja, amely a jelenleg magyarnak mondott nyelv ősi formáját használta, történelme folyamán pedig változatos szerepet játszott Ázsia, Afrika és Európa földrajzi tájain. A magyar nyelvemléknek egymástól igen távoli pontokon való feltűnése arra mutat, hogy jó néhány, ma élő nemzet történelme hajnalán eddig még ki nem derített módon ilyen “magyar” népcsoportokat olvasztott magába. A térképen egymástól messze lévő magyar foltokat nem kiinduló pontoknak, vagyis nem őshazáknak kell tekinteni, hanem végállomásoknak, ahova a magyar népek egy központi területről, a valódi őshazából a szélrózsa minden irányába kirajzottak. Elsősorban a Közel Keletről bizonyosodott be, hogy ott magyar fajú népek éltek, és részesei voltak az emberiség ősi magas kultúrájának /Mezopotámia, Egyiptom, a Földközi Tenger vidéke/.

Az I. kötetben a szerző a legközelebbi múltból, a hun korszakból indul ki. E kötet első része a “Hun-magyar testvériség Kárpátországban” címet viseli, a könyv második fele a két nép őshazáját tárgyalja a régi Keleten. A II. kötetben a kutató mélyebbre megy vissza az időben, s követi az afrikai, az Indus-völgyi és a közép-ázsiai /másként “turáni”/ kus népek nyomait. Azután bemutatja a magyar népeknek a nomád életformájú szemitákkal vívott küzdelmeit. A terjeszkedő, harcias szemiták Asszíriában, majd másutt is hont foglalnak, megszerzik a főhatalmat, átveszik a régi kultúrát és kivándorlásra késztetik az ott több ezer éve megtelepedett magyar népeket. A III. kötet elmondja, hogyan költöznek át a magyar nyelvű népek Európába, ahol új hazákat alapítanak.

Baráth Tibor e hatalmas körkép megrajzolásához összetett módszert alkalmaz, vagyis felhasználja a történettudomány különböző segédtudományainak eredményeit is. Helyet kapnak az írástörténet, a régészet, a nyelvészet és helynévkutatás, az embertan, a klímatörténet, a néprajz és mitológia tanúbizonyságai. Külön ki kell emelni, hogy adataiban bőségesen használja az utolsó évtizedekben megjelent külföldi tudósok munkáit. A történettudomány elsőrendű bizonyító anyaga azonban az írott szöveg, amely a benne megnyilatkozó nyelv révén perdöntő bizonyíték a népi személyazonosság megállapítására. Így Baráth munkájának gerincét a magyar nyelven írt, un. “Okmánytár” képezi.
Ennek anyagát hosszú és fáradságos úton gyűjtötte össze, s helyet kapnak benne a különböző sziklafeliratoktól kezdve a cseréptáblák, a kőemlékek és szobrok során át a hieroglifikus, geometrikus és jelképszerű ábrázolások is.

Baráth Tibor bizonyításait bőséges jegyzetanyaggal is támogatja, s az olvasó meglepődve tapasztalja, hogy mennyi új felfedezést tettek az őstörténet és a vele kapcsolatos tudományágakban az általa idézett nyugati tudósok. A könyv mondanivalójának sokszor meghökkentő megállapításait támogatja az a legújabban végzett kísérlet, amelyet a párizsi Sorbonne nyelvészei hajtottak végre: elektronikus számológépek segítségével megvizsgálták a világ összes kis és nagy, élő és holt nyelvét abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelvelemeiből, vagyis az ős-etimonokból.

Az eredmény a következő volt:

  • az angol nyelv                         4 % ős etimont tartalmaz
  • latin                                      5 %           “
  • őstörök, türkmén                      26 %         “
  • héber                                     5 %          “
  • Csendes-óceáni nyelvek              7 %          “
  • indiai munda-khol                     9 %          “
  • tibeti, szankszrit                       12 % “
  • Végül a magyar nyelv                68 %   ős-etimont tartalmaz

Ez az elképesztő százalékarány újabb bizonyítéka a magyar ősiségnek és alátámasztja a Baráth Tibor könyvében foglaltakat.

Budapest, 1977. jun. 9.                           Hary Györgyné

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld közösségi oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.