Zecharia Sitchin professzor állítólagos kutatásai világméretű pánikot robbanthatnának ki.
Állítólag egy Zecharia Sitchin nevű profeszor néhány lfejegyzésében és kutatásábab olyan dolgot tárt a világ elé, melyből az elit már régóta tökéletesen tudja, mikor követezik be avilágvége.
Sitchinről ugyanis úgy tartják, hogy az ősi sumer pecséthengereket és leleteket tanulmányozva arra jutott, hogy az egyik első civilizáció a Földön tisztában volt azzal, hogy van egy ismeretlen bolygó a Naprendszere peremén, mely több ezer évente kerüli meg a napot.
Az a mai napig rejtély, hogyan lehettek ennek a tudásnak a birtokában, illetve annak hogyan épül fel a Naprendszerünk, mert egyes sumer pecséthengereken ezt is látni lehet.
A professzor végkövetkeztetése az volt, hogy ősi istenek, az úgynevezett Anunnakik osztották meg velük ezt a tudást melyből ősi prófécia született aztán.
Az Anunnakik az egykor az ősi Földet látogató feltehetően földönkívüli istenségek voltak.
Az eredeti lakhelyük pedig éppen maga a Nibiru volt, ami akkoriban haldokló bolygó volt, Földközelsége idején világméretű katasztrófák mentek végbe a Földön.
Sitchin és később más paleoasztronmautikai szakértők azt állították, hogy az Anunnakik hozták létre az emberi fajt a saját génjeik és egyes majom génjeinek keresztezésével.
A cél egy rabszolgafaj létrehozása volt, mely aranyat bányászik a Földről, ez kellett ugyanis a Nibiru megmentéséhez, melyet porlasztva a légkörbe juttattak – erről mesélnek egyesek szerint a sumer szövegek.
A Nibiru a végzet bolygója, majd Marduk csillagaként is ismertté vált.
Állítólag 3500 éves keringési ciklusa van, ami sokak szerint részben egybevág a nagyobb, ciklikusan bekövetkező katasztrófákkal (természeti katasztrófák, kihalások) a Földön.
A Nibiru lehet az az ismeretlen kőzetbolygó, melyről ma már a NASA is úgy tartja, hogy létezik, csak még nem sikerült közvetlen módon megfigyelni.
Sitchinnek 1976-ban leírta a bolygó létezését, a sumer leírások alapján. Épp ilyen véletlen volt, amikor 1976-ban leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók vizes, kékeszöld kinézetét. Mikor 1986-ban és 1989-ben a Voyager2 űrszonda első emberi alakozásként meglátta a két bolygót, pont azt látták, amit a sumerok leírtak.
Mindezekből egyesek szerint arra lehet következtetni hogy a sumerok valóban egy ismeretlen, földönkívüli tudás birtokában voltak már az ősi múltban is.
Mindez azért jelentős és fontos, mert ha Sitchin kutatásai igazak és valósak, akkor a Nibiru ismét Föld közelébe kerülhet, sőt, a próféciák nem egyértelműen fogalmaznak de ez esetben az emberiség végét vetítik előre.
Ez bekövetkezhet a Nibiru közelségéből adódóan is, mint a Holddal kapcsolatos, az által kiváltott árapály jelenség, de más verziók szerint egyenesen össze fog ütközni a jövőben a Földdel, mindent megsemmisítve a felszínen és magát a bolygónkat is.
Ha végig gondoljuk, csak egy egységes egészben képzelhető el a magyarázat.
Mert ha annak idején a 12. bolygó, illetve annak egyik holdja nem ütközik a Tiamat nevű bolygóval, amikor is az élet csírája a Földre került, a Föld elődjéről pedig a víz nem kerül a 12. bolygóra, valamint légkörük nem keveredik, akkor esélyük sincs a földre szálló „űrhajósoknak”, hogy mindenféle védőberendezés nélkül a földön éljenek, itt étkezzenek, vagy a földi emberekkel keveredjenek, házasodjanak, utódokat hozzanak létre.
Ez csak akkor lehetséges, ha közösek a csírák, az eredet.
Ezek után az sem véletlen, hogy hasonló technikai fejlődésen menetek keresztül, mint mi manapság, az űrrepülők hasonló kinézetűek, hasonló elven működtek, stb.
Mennyire megbízhatóak a sumer eposzok, elbeszélések?
Az összes eposz, elbeszélés, vagy akár a Biblia is igazából történelemkönyv. Valamilyen valós elbeszélésen alapul, aztán a hosszú idő alatt természetesen szépül, kiszíneződik, ezért ajánlott mindig az eredeti forráshoz visszamenni.
Ezt tette Sitchin is, mert ő mindent eredetiben olvas, nem elmisztifikált formában.
Mindezek ellenére nem mindenki van meggyőződve arról, hogy a Nibiru valóban abban a formában létezik, mint Sitchin leírja, vagy ahogyan sok világvége prófécia láttatni szeretné.
