Ősi óriások nyomai Nevadában: egy elveszett civilizáció egyértelmű bizonyítékai?
Az ősi amerikai indián törzsek meséi talán nem csak mesék voltak. Tárgyi bizonyítékok és maradványok kerültek elő, melyeket a fősodratú régészet nem tud megmagyarázni.
Ősi indián törzsek óriásokról szóló mondái
Egész Amerika-szerte, de különösen Nevadában se szeri se száma a különféle gigászokról szóló mendemondáknak, indián legendáknak.
Ezeket az egykor élet generációk öregjei mesélték el a fiatalabbaknak, így terjedtek ezek a történetek szájról szájra.
A komancs indiánoknak például több olyan legendája van, melyek több méter magas, fehér emberekről írnak, akiknek olyan erős és vastag bőre volt, hogy nem szúrta át őket a dárda, és a nyílvesszők lepattantak róluk.
A fehér humanoid “hegyi emberek” kisebb közösségekben éltek, és bár kevesen voltak, óriási erővel bírtak.
A közelben élő indián törzsek tartottak tőlük, egy-egy óriás több indiánt le tudott teríteni közelharcban, ezért istenekként tisztelték őket és kerülték a velük való kontaktust, összetűzéseket.
Si-Te-Cah – óriások közössége
De vajon ezekről az óriásokról szóló legendák mennyire igazak?
Nos, bár eleinte senki sem adott ezeknek hitelt, sorra kerültek elő a későbbi évek során a tárgyi bizonyítékok, különösen az elmúlt 40 évben.
Főleg Nevada-szerte kerültek elő különféle koponyák és maradványok. A Paiute nevű törzs tagjai az óriásokat “Si-Te-Cah” néven emlegették, amit annyit tesz szabad fordításban, hogy “gyékény evők”.
Az óriások ugyanis gyakran fogyasztottak nádat, gyékény és ehhez hasonló dolgokat az ősi indiánok megfigyelései szerint.
De visszatérve a tárgyi leletekre:
Egy távoli szigetvilágból érkeztek a kontinensre
Az indiánok legtöbb elbeszélése visszavezethető az óriások első megjelenésére is a kontinensen. A beszámolók szerint ezek a több mint 4-5 méter magasra megnövő fehér bőrű humanoidok egy távoli szigetvilágból érkezhettek.
Hatalmas hajókkal kötöttek ki a partoknál, majd hosszú vándorút során vonultak fel főleg a hegyvidékekhez.
A helyi indiánok mindegyike említ egy nagy háborút az óriásokkal, mely olyan veszteségeket okozott a törzseknek, hogy kis híján kipusztította az őslakosokat.
Tárgyi bizonyítékok egy letűnt, ősi óriásokból álló közösségre
Mint említettük már az elmúlt 40 évben sorra kerültek elő régészetileg értékelhető leletek, melyek egyértelműen nem indiánoktól származnak.
Ezek többsége koponya és csontmaradvány, valamint komplett csontvázak is kerültek elő.
Néhány csontvázat sikerült “összeilleszteni” és rekonstruálni egy több mint 3 méter magas alakot, mely valóban órásnak számított a területen.
Ezt egyesek szerit még a Smithsonian Intézetben is bemutatták és tárolták egy ideig, majd később nyoma veszett.
Ahogyan a képen is látható, rengeteg túlméretezett koponyát találtak Amerika-szerte, különösen Nevadában.
Ezeknek mind az agytérfogata, mind a koponyamérete messze meghaladta az átlagot, és ki lehetett belőlük következtetni a több mint 3 méteres magasságot.
“Ezek az emberek vagy valódi óriások voltak, vagy gigantizmusban szenvedtek”
-jelentették ki az antropológusok több ízben, akik ezeket a koponyákat vizsgálták.
Nefilimek, keverék lények
Sőt, előkerültek ásatások során hatalmas sírok is, melyekben újabb hatalmasra nőtt csontvázakat találtak, erről még egy 1902-es újságcikk is beszámolt.
Előkerültek továbbá közel 40 centiméter hosszú kötött szandálok is, melyeket ezek a teremtmények viseltek a lábukon.
A fősodratú régészet persze hallani sem akar óriásokról – vélik azok, akik hisznek az óriás közösségek létezésében.
Míg a szkeptikusok azt állítják, hogy ezek “csak” túl nagyra nőtt, gigantizmusban szenvedő közösségek voltak, addig mások azt gondolják, hogy nefilimek, azaz félig isten, félig ember keveréklények voltak.
