Rejtett, földönkívüli világ az Antarktisz jege alatt: kamerát eresztettek le a mélybe szenzációs felfedezés
502 méter mélységben megállították a kamera ereszkedését. Az addig szűk jégalagút egyszerre kitágult egy katedrális méretű térré. Nem hittek a szemüknek, döbbenetes látvány tárult eléjük.
Gigantikus üreg a jégpáncél alatt, egy rejtett földönkívüli világgal
A kontinens egyik nyugati gleccserén, 800 kilométerre a Déli-sarktól különös dologra lett figyelmes egy Új-Zélandról érkezett tudóscsapat.
Ezen a helyen, amerre a szem ellát, színtiszta jégmezők vannak, amelyek olyan hevesen tükrözik vissza a nap fényét, hogy az ember gyakorlatilag képes leégni az Antarktiszon.
A vízen úszó jégpáncél néhol 700 méter vastag is lehet, mégis ez alatt a szilárd réteg alatt, ahová még a fény sem jut el, az életet adó vízben hemzsegő halrajok és folytonosan fejlődő, mikroszkopikus organizmusok vannak.
A mélységben megbúvó, sáros árapálymocsárban egy kanyargó folyó lakik.
Egészen a közelmúltig egyetlen ember sem pillantotta meg ezt a titkos tájat. A tudósok pusztán a radar és a szeizmikus hullámok halvány visszaverődéséből következtettek a létezésére.
2021-ben azonban egy új-zélandi tudóscsoport egy keskeny lyukat olvasztott a gleccser jegébe, amin keresztül egy kamerát eresztettek le.
Egy hatalmas, vízzel teli üreget találtak, amely majdnem elég magas ahhoz, hogy beleférjen az Empire State Building, és olyan hosszú, mint fél Manhattan.
Döbbenetes élőlények eddig elzárva minden mástól
502 méter mélységben megállították a kamera ereszkedését. Az addig szűk jégalagút egyszerre kitágult egy katedrális méretű térré.
A jégbarlang falai az évmilliók alatt kialakult mészkőbarlangokéhoz hasonlítottak, innentől pedig kezdődött az iszapos vízben való szabad merülés.
A barlang legalább 10 kilométeren át nyúlik, és úgy tűnik, hogy évről évre egyre jobban belefúródik a szárazföld belsejébe, a folyásiránnyal szemben a jégtakaróban.
Nyüzsgő, ismeretlen világ
Ez és az ehhez hasonló barlangrendszerek betekintést adnak a kutatóknak azokba az időkbe, amikor az Antarktisz még nem jéggel fedett kontinens volt, hanem élő növényzet borította.
Mégsem ez volt az, ami legjobban lenyűgözte Stevenst és csapatát.
Egyúttal a földönkívüli éléetre is választ adhatnak ezek.
Ugyanis a Jupiter és a Szaturnusz egyes holdjain szintén ehhez hasonló, jégpáncél alatt meghúzódó világok létezhetnek – állítja számos tudós.
Amikor a kamera elérte a végpontot, az addig szinte statikus teret felváltotta egy nyüzsgő, addig ismeretlen világ. Nagyjából 500 kilométerre a nyílt, napsütötte óceántól egész halrajok úszkáltak fel-alá, több tucat színes, tengeri teremtmény.
Mindezek mellett egyúttal Antarktisz tavaiban található üledékrétegek által megismerkedhetünk a kontinens ősi éghajlatával és ökoszisztémájával.
Ezek a lények és az itt található ökoszisztéma ugyanakkor képet adhat arról, hogy milyen földönkívüli világok és organizmusok lehetnek a Titan vagy az Enceladus, esetleg az Europa jégpáncélja alatt.
