Tudós bizonyította a lélek létezését: a tudat az univerzummal egyesül és visszatér a forrásba!
Minden eddiginél erősebb bizonyítékok: a kvantumfizika törvényei szerint semmi sem “hal meg”, csak átalakul.
Léteznek kutatások, melyek abba az irányba mutatnak, hogy bizony nem csak fantáziadús anekdotákról van szó és különféle érdekes történetekről azok szájából, akik halálközeli élményen vannak túl.
A tudomány mai állása szerint nem zárható ki, hogy ezek nagyon is valós megélések, mi több, agyi vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy nem az agyunk “fantázia központja” aktív ezek átélésekor, hanem az a része az agyunknak, amely konkrét megtapaszalásokkor aktív, amikor tényleges ingerek érik.
Kvantumfizikai szinten pedig szinte bizonyos a halál utáni létezés kérdése, és az, hogy a tudat valahogyan – például energia formájában – tovább él.
De már 1907-ben is voltak erre irányuló kutatások, amikor Duncan MacDougall massachusettsi orvos próbálta bizonyítani, hogy az emberi lélek jelen van a testben.
A halálunk során pedig bizonyos folyamatok segítségével “elszakad” a testünktől.
Mindössze néhány emberre volt szüksége, akik hajlandóak voltak a felügyelete alatt meghalni, és néhány kutyára.
A kísérletek során állapította meg a híressé vált tézist: a lélek súlya 21 gramm lehet, ennyivel válunk könnyebbé, vagyis a testünk a távozás után.
Ma a tudomány bár nagyon támadja ezt a tézist, mondván, hogy nincs elég bizonyíték rá, ugyanakkor semmi más meggyőző és 100%-osan bizonyítható magyarázat nincs arra, miért pontosan 21 grammal változik a súlyunk ha meghalunk, pontosan a halál pillanatában.
De mivel a lélek “tudományos mérlegelője” volt, az orvos rájött, hogy kontrollkísérletet kell végrehajtania. Szóval kapott 15 kutyát, és mérlegelés közben megölte őket. A kutyákkal az a helyzet, hogy nem maradnak mozdulatlanul.
“Nem volt szerencsém, hogy a kutyák ilyen betegségben pusztuljanak el,” – írta, ezért megölt néhány egészséges kutyát.
Azt állította, hogy az állatoknak nincs lelkük, amit elveszíthetnének, ezért nem szabad könnyebbé válniuk, amikor meghalnak.
A mérlege szerint a kutyák nem veszítettek súlyt, és MacDougall közzétette az eredményeit, amit szinte azonnal darabokra szedtek.
Sokan azért is vitatják egyébként a 21 grammot, mert nem voltak nagyon finom mérlegek még akkoriban, valamint a tudós is elismerte, hogy mérési hibák is csúszhattak az eljárásába, és nem pontos a szám.
A lélek súlya valahol 21,2 és 42,5 gramm körül mozoghat.
A mai napig a túlvilág egyik fontos bizonyítéka lehet, ha valakinek sikerül pontos mérést végeznie, ám ez ma nem tartozik a legetikusabb kísérletek közé.
Különösen ebben az emberi jogokkal túlzottan is tarkított világban.
A kvantumfizikai bizonyítékok ugyanakkor azt erősítik meg, amit Duncan mért: mármint hogy valóban valami eltávozik az emberi testből a hallkor, legalábbis a kvantumfizika törvényei szerint voltaképpen semmi sem halk meg, csak átalakul, más formát vesz fel.
Amikor a test „elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”, párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus.
E szerint végtelen számú univerzum létezik, és minden, ami megtörténhet meg is történik ezekben.
Ami viszont nem történhet meg, az csak a halál. Mivel ezek az univerzumok egymással párhuzamosan léteznek, lényegtelen, hogy mi történik egyikben, a történet a másikban folytatódik.
Ha egy test elpusztul az egyik univerzumban, akkor a 20 wattos energetikai magja, ami az agyat számítógépként működtette, nem semmisül meg a testtel.
A fizika jó ideje bebizonyította, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, ez alapján pedig az információs energiakútja egy másik univerzumban landol.
