Túlélő az oltatlanoknak: Szívesen tartanék tárlatvezetést az intenzív osztályon
Ezt mondták nekem, mikor felébredtem: “László, önnek sikerült megtörnie a jeget, maga az első beteg, akit ebből az ágyból nem zsákban tolnak ki.”
40 napon át feküdtem kórházban, majdnem belehaltam. Most megosztom a történetemet.
Kántor László elmondása szerint a betegség akkor csapott le rá, amikor még nem volt mindenki számára elérhető a védőoltás, így ő még nem tudta elkerülni a helyzetet.
A Mandinernek nyilatkozva arról számolt be, eleinte semmije nem fájt, még szagokat és ízeket is érzett, azonban ahogy múltak a napok, azt vette észre, hogy egyre nehezebben kap levegőt.
Párja akkor hívta a mentőket, amikor egyszer csak összeesett az oxigénhiánytól. A sürgősségin átöltöztették, karjába kanülöket, arcára oxigénmaszkot kapott, ezután CT-vizsgálatra vitték, majd megkatéterezték.
Teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam, a nyakamon keresztül, rendesen enni sem tudtam, egy megvágott éren át tápláltak. Intubálni ugyan szerencsére nem intubáltak, de oxigénrásegítést két hétig is kaptam
– számolt be.
Egy háromágyas kórterembe került, ahol a másik két beteg már a tudatánál sem volt. A nővérek embert próbáló munkájáról is szót ejtett, mint fogalmazott:
ha kell, gyógyszerez, borotvál, pelenkát vagy épp ágyneműt cserél, teszi ezt szkafanderben, megállás nélkül.
Kántor László hozzátette, ráadásul nemegyszer a betegekkel is küzdeniük kell, egy nagydarab, szerinte mentálisan sem ép férfi például üvöltve tépkedte ki magából a kanült és a katétert az intenzív osztályon azzal, hogy nincs szüksége ilyesmire.
Az intenzív osztályon tizenhárom napot, kórházban pedig összesen negyven napot töltött.
Az intenzívről a Covid-osztályra átkerülve sem volt sokkal jobb a helyzet, volt olyan, hogy egy héten belül a hatágyas kórteremből négy halottat vittek ki, „de olyan is előfordult, hogy bejött a nővér dolgozni, és öten meghaltak azóta, hogy hazament”. Az intenzívről kikerülve egyébként ápolói gratuláltak neki azzal, hogy
László, önnek sikerült megtörnie a jeget, maga az első beteg, akit ebből az ágyból nem zsákban tolnak ki.
A férfi többször kiemelte az orvosok és a nővérek emberséges hozzáállását és őszinteségüket.
Mint fogalmazott, senkinek nem kívánja a kálváriát. Ő még nem kerülhette el, mert bár már párjával regisztráltak az oltásra, még nem kerültek sorra, amikor elkapták a betegséget.
Ezért sem tudja megérteni a vírusszkeptikusokat és az oltáselleneseket, mint közölte:
NAGYON SZÍVESEN TARTANA „TÁRLATVEZETÉST” AZ INTENZÍV OSZTÁLYON,
hogy legalább szánt szándékkal senki ne hozza magát ilyen helyzetbe.
