Végső bizonyíték: LÁTJÁK a halált az állatok, nem csak érzik: nektek volt már ilyen élményetek?

Egyértelmű bizonyítékokat találtak a “túlvilágra”? Az állatok különleges hatodik érzéke lehet a kulcs?

Régen minden falusi gazda tudta, hogy disznóölés előtti estén nem eszik a jószág, az állatorvosi altatást megelőző napokban erőre kap a leglegyengültebb eb.

Hogy az állatok valóban rendelkeznek-e ilyen „paranormális” érzékkel, azt már sokan szerették volna megfejteni, de minden vitát lezáró válasz csak nemrég született, több évnyi komoly kutatás után.

Rupert Sheldrake brit biológus kísérletei áttörést jelenthetnek a témában.

Az állatok rendelkeznek egyfajta hatodik érzékkel, ez nem csak azt a belső iránytűt jelenti, amivel bárhonnan hazatalálnak.

Ugyanezen képességük segít abban, hogy napokkal előre megérezzenek egyes természeti katasztrófákat, mint például a földrengések.

A volt Szovjetunió országaiban egy kutatás közvetett bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a földrengést a kutyák, macskák, szamarak, szárnyasok képesek előre megérezni.

A háziállatok ilyenkor agresszívvé válnak, nem hajlandók enni, és hirtelen menekülni akarnak. A vadállatok ellenben elvesztik természetes bizalmatlanságukat az emberrel szemben.

A madarak, patkányok és egerek, sőt az akváriumi halak is furcsán viselkednek, szinte keresik az ember közelségét.

Egy északörmény városban a kutyák két nappal a rengések előtt egyszerűen nem voltak hajlandók a házba bemenni, és folyamatosan vonyítottak. A rengések előtt szinte minden örmény meg tudta volna jósolni a katasztrófát, ha helyesen értelmezi az említett jeleket – vélik a kutatók.

A következő levél olyan eseményt mutat be, amit telefonérzékenységnek nevezhetnénk.

„Van egy négyéves perzsa macskám, amely megmagyarázhatatlan reakcióival folyton ámulatba ejt bennünket – írja egy hölgy. – 1994 májusában történt: A teraszon ültem, a cica mellettem volt, és kéjesen dorombolt.

A 11 éves lányom egy barátnőjével biciklizni ment. Minden csodálatosnak és harmonikusnak tűnt – de a macskánk hirtelen felugrott, és egy addig soha nem hallott hangot hallatott, majd a nappaliba rohant, és leült a telefon elé.

Néhány másodperc múlva megszólalt a készülék, és arról tájékoztattak, hogy a lányom súlyos balesetet szenvedett, és kórházba szállították.”

A levél második részében egy másik figyelemre méltó eseményről olvashatunk: 1994-ben, egy rettenetes zivatar alkalmával a cicánk visszahúzódott a házikójába, és félelmében morgott.

Semmivel sem lehetett kicsalogatni a rejtekhelyéről – ennek ellenére egyszer csak felborzolt szőrrel odajött hozzám, megkarmolta a ruhámat, majd megfordult, és szabályszerűen hívott, menjek utána.

Követtem, és kék lángokat láttam felcsapni a biztosítódobozból. El sem tudom képzelni, mi történt volna, ha a cica nem riaszt bennünket időben.