Vekerdy: “Sz-rd le az iskolát!” – megdöbbentő állításokat fogalmazott meg az egykori pszichológus
Közismerten szókimondó ember volt Vekerdy Tamás, és most, iskolakezdéskor érdemes felidézni, mit mondott az iskoláról, a tanulásról, hogy kevesebb legyen a szorongó gyerek és szülő.
A Nők Lapjában jelent meg régebben egy interjú Vekerdy Tamással.
Ebben az interjúban kerek perec kijelentette, hogy nem kell foglalkozni az iskolával, mert a felnőttkori előmenetelünknek, “sikerünknek” vajmi kevés köze van ahhoz, hogy hogyan teljesítettünk anno a suliban.
Egyetértünk vele.
A jegyekben mért előmenetel szintjén.
Legalább emberek milliói nevelnek vagy próbálnak gyereket nevelni az ő elvei alapján. Nem véletlenül…
Lássuk:
Mi az, ami megbetegíti a gyerekeket?
Régen úgy tudták, hogy a gyerek neurózisa a család tünete (Bálint Mihály), és ez igaz is, bár ma már az iskola is betegít. De a mai iskola nemcsak a gyerekeknek rossz, hanem a tanároknak, sőt a szülőknek is.
A jelmondatom: „Sz-rd le az iskolát!” Az élethez való hozzáállás egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy a gyerek hogyan teljesít az iskolában.
A mindenből kitűnő, szorgalmas kislányok ritkán emelkednek ki a felnőtt életben a társaik közül.
A tehetségről ma sem tudjuk, hogy micsoda, de az biztos, hogy deviáns.
Egy kiemelkedően tehetséges gyerek nem kitűnő, inkább egy-két tárgyból jó, ami érdekli, a többiből meg esetleg bukdácsol. A mai iskolarendszer ember- és tehetségellenes.
1904-ben, ha valaki leérettségizett, bármelyik egyetemre mehetett, akkor is, ha elégségesen érettségizett.
befejezett előző iskolafokozat volt a felvétel feltétele. A pesti jogi karra például beiratkozott 4000 ember, és utána végül diplomát szerzett 400. Nem volt szelekció, a diákok önmagukat szelektálták, akinek nem ment, vagy nem tetszett, másba kezdett.
A mostani nemzedék a „teáscsésze nemzedék” – mint az amerikai kutatók mondják – amint kikerül az iskolapadból, „eltörik”.
A felvételiken nem a jegyeket kellene nézni, hanem beszélgetni kellene arról, mi érdekli a gyereket, mit csinál, érdekli-e egyáltalán valami, milyen az érzelmi élete, „művészetek”, miben tud kedvvel tevékenykedni.
