CímlapsztorikMisztikum

Vészkijárat a Mátrixból: az emberiség egy szimulációs világ rabszolga civilizációja?

“Az emberekben komoly belső válságot okozna a rabszolga tudat, és hogy valójában valaminek a “rabjai”, különösen akkor, ha kiderülne, hogy ebből a mátrixból nincs vészkijárat, mint a filmben, és nincs Neó, aki felszabadítana minket…”

Egy virtuális börtön rabjai vagyunk?

Már az MIT szakértője szerint is sokkal biztosabb, hogy az emberiség egy virtuális szimuláció rabja, mint az, hogy nem.

A Mátrixot 1999-ben mutatták be, melynek alapja az volt, hogy a minket körülvevő világ nem valóság, csak egy virtuális illúzió, és az emberek a valódi “valóságban” pusztán energiahordozóként fekszenek tárolókban, hogy a gépek felhasználhassák őket a működésükhöz.

Hirdetés

Könnyen lehet, hogy az igazság ehhez hasonló lehet azzal a különbséggel, hogy az emberiség talán egyáltalán nem is létezik a szimuláción kívül.

Vagyis magának a szimulációnak a teremtett lényei vagyunk, és még szabad akarattal sem igazán rendelkezünk.

Egyre több az aggasztó bizonyíték

Bár eleinte ez az elmélet egy sci-fibe illő fejtegetés volt, nem több, mára már egyre több olyan tudományos anomália és mérés létezik, melyek mind azt támasztják alá, hogy valóban egy szabályrendszer és egy előre megírt “protokoll” szerint működik a világmindenség.

Az alaptézis az, hogy a fejlettebb létező civilizációk különféle szimulációkat hoznak létre tudományos és kutatási célból.

Erre már az emberiség is képes és valóban vannak napjainkban is mátrix-szer rendszerek, elég csak annak lebutított változataira gondolni a nyitott terű számítógépes játékok képében, lásd GTA, vagy a Sims.

A fejlett civilizációk több szimulációt is tudnak futtatni, ami azt jelenti, hogy sokkal több szimulált világ létezik, mint valódi.

A szimulációs illúzió nyomai

Egy: a matematika a természet nyelve.

Kettő: minden, ami körülvesz minket, leírható és megérthető a számokon keresztül.

Három: ha vizualizáljuk bármelyik rendszer számait, minták rajzolódnak ki. Ennélfogva a minták mindenhol ott vannak a természetben.

Hirdetés

Bizonyíték: a járványos betegségek terjedése; a rénszarvas-populációk elterjedése és visszaszorulása; a napfolttevékenység; a Nílus áradása és apálya.

Ha szétnéz az ember, mindenütt félelmetes pontossággal beállított állandókat lát, amelyek értéke hajszálra annyi kell hogy legyen, mint amennyi, mert ha nem, a világ, amit ismerünk, nem létezne.

Az említett mintázatok és összefüggések akár egy szimulációra is érvényesek lehetnek:

Ott is változókkal és állandókkal kell dolgozni. De az informatika a matematikai törvényszerűségekre épül, a matematika pedig – ahogy a fenti idézetből kiderül – az életet próbálja számokkal modellezni. ű

Ha így van, akkor a teremtő nem más, mint egy programozó, vagy egy kozmikus “rendszergazda”.

Az isteni erővel felruházott lények pedig vagy a szimulációba inkognitóban belépő avatárlények, vagy a rendszer egyszerű “kilengései”.

A saját magunk által létrehozott szimulációban raboskodunk?

A szakemberek szerint a limitált erőforrások miatt az életben a szimuláció csak azokat a részleteket dolgozza ki, amelyet megfigyelünk.

Az sem véletlen, hogy szeretünk más bőrébe bújni, amikor játszunk egy játékkal: ez is csak a természetünkből fakad, hiszen mi magunk is csak karakterek vagyunk egy programozott világban.

A jóslatok szerint alig 100 éven belül az ember is megteremtheti a saját összetett virtuális szimulációit, ez pedig ugyanúgy felveti a lehetőségét: mi van, ha mi valójában a jövőbeli emberiség által “épített” szimulációban raboskodunk…?

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld közösségi oldalunkat, ezzel is támogatva az oldal további működését

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.