Videók, hangok és képek a túlvilágról: “Minden ami átkerül, folytatja korábbi létezését”
Rájöhettek valamire, megvannak a megcáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy semmi sem pusztul el, csak egy másik “síkra” kerül, egy asztrális létezésbe?
Ezek tényleg megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy a lélek túléli a fizikai test halálát?
Régóta próbálkoznak egyes parakutatók azzal, hogy “visszahozzanak” valamit odaátról.
Hangokat, képeket, felvételeket, melyek bizonyíthatják azt, hogy a túlvilág üzenni is tud nekünk, és hogy minden ember tovább létezik, csak egy másik magasabb létsíkon lesz jelen a halál után.
Hiteles képeket és videókat az elmúlt években többször is rögzítettek, melyeket műszeres transzkommunikációként ismernek, rövidítve ITC.
telefonokon, tévéképernyőkön keresztül is jelent már meg a túlvilág és annak “lakói”.
1901-től kezdődően például számtalanszor ismeretlen hangok szóltak a telefonban ezekről pedig komoly feljegyzések is készültek.
Vladimir Bogoraz antropológus egy sámán énekeit rögzítve figyelt fel a földöntúli hangokra.
Nem volt jelen rajta és a sámánon kívül senki a közelben, mégis néhány hang olyan erős volt, hogy a sámán hangját is elnyomta.
1959-ben a svédországi Friedrich Jürgenson filmrendező a magnóján madárhangokat akart rögzíteni, de más helyről származó fajok és emberek hangját vette fel, majd folytatta a kísérletezést.
Egyre több halott rokona hangja szólt bele a felvételekbe…
Ezek az ismerősök több ízben megerősítették neki, hogy a halállal nem ér véget az élet, hanem egy másik síkban folytatódik a körforgás.
Több olyan jól dokumentált, kvázi hiteles eset is létezik, amikor tévéképernyőn történt jelenés.
Egy alkalommal Jürgenson temetésének napján Ellen Thorlin ITC-kutató és filmrendező barátja hallott egy hangot, ami azt mondta, hogy 4-es CSATORNA, ezért minden esetre bekapcsolta a tévét és készenlétbe helyezte Polaroid kameráját.
15 perc elteltével villanások és csíkok kezdtek megjelenni, és egy pont kezdett kitágulni, és abban a pillanatban megnyomta a fényképezőgép gombját, és képes volt megörökíteni egy képet.
Jürgenson volt az.
8 évvel később, 1994-ben a német kutatónak, Adolf Homes-nak egy számítógép képernyőjén sikerült rögzítenie Jürgenson arcát, mintha azt mondaná:
“Itt vagyok, folytatom a munkámat.”
Persze a kutatók egy része a mai napig kétkedik, és ezek a ködös telefonhívások, rögzített felvételek nehezen reprodukálhatók.
Ugyanakkor több médium bármikor meg tudja a napjainkban is ismételni.
Ezekre a jelenségekre pedig a tudománynak nem igazán van válasza.
Tényleg más dimenziókból, létsíkokból átszűrődő jelenségek, személyek hangjai, jelei?
Ki mit gondol?
