10 tudatmanipulációs trükk, amivel irányítják a tömegeket a világon: kitálalt a nyelvtudományok professzora?

Egy pontokba szedett, összeállított lista található azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni a média és a kormány igényei szerint. Ki mit gondol erről? Tűpontos?

Noam Chomsky a nyelvtudományok professzora a Massachusetts Institute of Technology-n, híres nyelvész, filozófus, társadalmi aktivista, rengeteg könyv szerzője, politikai elemző, korunk egyik legjelentősebb gondolkodójának számít

– írja róla az El Club de los Libros Perdidos.

Könyveit a világ minden táján sokan forgatják. Különös népszerűségre tett szert az a kiadványa, amiben egy általa összeállított lista található azokról a módszerekről, trükkökről, amelyekkel az emberek tudatát képesek manipulálni a média és a kormány igényei szerint.

Azonban valójában nem az ő nevéhez köthető, legalábbis az érintett ezt állította.

“A Chomsky-tízparancsolat egy hoax” – kommentálta szűkszavúan Noam Chomsky nyelvész, filozófus, politikai aktivista a Magyar Narancsnak adott interjúban a hozzá kapcsolt tíz pontra vonatkozó kérdést.

Az interneten évek óta magyarul is terjedő tételsort Chomsky állítólag 25-30 évvel ezelőtt vetette papírra.

A manipulációs tízparancsolat valójában Sylvain Timsithez köthető, a szöveg pedig a szerző weblapja szerint 2002-es keltezésű.

A Le Grand Soir egy cikkének a szerzője – aki Chomsky barátja és munkatársa – már 2010-ben megkérdezte Chomskyt a pontokról, amire a filozófus szerző azt válaszolta: a tíz pontot nem ő írta, nem ő tette ki a webre, még ha a szöveg bizonyos elemei eredeztethetők is különböző könyveiben leírt gondolataiból.

Ennek ellenére eléggé elgondolkodtat, olvasd el és sok mindent meg fogsz érteni:

A figyelem-elvonásos trükk

A társadalmak irányításának egyik legalapvetőbb módszere az, hogy az emberek figyelmét a politikai és gazdasági vezetői körök által fontosnak tartott problémákról és döntésekről, ugyanakkor az információs teret folyamatosan megtöltsék fajsúlytalan, jelentéktelen információkkal.

A figyelemelterelés nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy megakadályozzák a polgárok számára a modern filozófiai irányvonalak, a fejlett tudomány, a közgazdaságtan, a pszichológia, a neurobiológia és a kibernetika területén megszerzett tudás megszerzését.

Ehelyett az információs tér tele van sport, show business, miszticizmus és egyéb, valós tartalmat mellőző elemekkel, és a különböző alapvető emberi ösztönökre hatnak, az erotikusságtól a kemény pornográfiáig, a hétköznapi szappantól a könnyű és gyors meggazdagodásig.

Probléma – reakció – megoldás

Ez alatt azt érti, hogy mesterséges problémát hoznak létre, egyfajta „helyzetet”, amelynek egy célja van csak, mégpedig, hogy egy bizonyos reakciót provokáljon ki az emberek körében, hogy önmaguk követeljék meg az uralkodó körök számára szükséges intézkedések meghozatalát.

Például, nagyvárosokban elkövetett erőszakos bűncselekmények sorozatával, vagy véres terrorista cselekmények megszervezésével érik el azt, hogy az állampolgárok maguk követeljék az olyan törvények elfogadását, melyek a biztonsági intézkedések szigorítását és a polgári szabadságjogokat korlátozó politikát tesznek lehetővé a kormány számára.

Vagy valamiféle gazdasági, terrorista vagy technológiai válságot generálnak, hogy az emberek egyszerűbben bólintsanak rá olyan intézkedésekre, mondván, hogy „szükséges rossz” és csak így lehet a válság következményeit kiküszöbölni, amik megnyirbálják a szociális jogokat. De meg kell jegyezni, hogy a válságok maguktól csak úgy nem születnek.

A fokozatosság elve

Hogy a népszerűtlen intézkedéseket az állampolgárok elfogadják, elegendő, hogy azokat napról napra, évről évre, fokozatosan vezessék be. Ily módon az 1980-as, és 1990-es években a föld majdnem egészét érintő új, társadalmi-gazdasági irányvonal (neoliberalizmus) került bevezetésre.

Röviden: az állami szerepek minimalizálása, a privatizáció, a bizonytalanság, az instabilitás, a tömeges munkanélküliség, a bérek, amelyek már nem szolgálnak tisztességes életet. Ha mindezeket egyszerre vezették volna be, az biztosan forradalomhoz vezetett volna.

A végrehajtás késleltetése

A népszerűtlen döntések keresztülvitelének másik módja, hogy a „fájdalmasnak és szükségesnek” nyilvánított intézkedés végrehajtását elnapolják. Sokkal könnyebb elfogadni minden áldozatot a jövőben, mintsem a jelenben.

Először is, mert nem fog azonnal megtörténni. Másodszor, mivel az emberek többsége hajlamos arra, hogy naiv reményeket tápláljanak, hogy „holnap minden jobb lesz”, és azt a meghozandó áldozatot, amit tőlük követel az aktuális hatalom, elkerülhetik.

Ez több időt ad a polgároknak arra, hogy megszokják a változás tényét, és alázatosan elfogadják őket, amikor eljön az idő.

A nép infantilissá tétele

A legtöbb nagy nyilvánosságnak szóló propaganda olyan érveket, karaktereket, szavakat és intonációt használ, mintha értelmi képességeikben korlátozott tanulókkal, esetleg szellemi fogyatékkal élőkel kommunikálna.

Minél erősebben próbálja meg valaki félrevezetni a célközönségét, annál inkább igyekszik gyermekkori beszédfordulatokat használni. Hogy miért?

Ha valaki úgy beszél a másikkal, mintha az 12 éves lenne, akkor a várható reakció, a befolyásolhatóság mértéke is olyan lesz, mint ami az ilyen korú gyermekekre jellemző.

Az érzelmekre hatás

Az érzelmekre gyakorolt hatás az ideg-nyelvészeti programozás jellegzetes módszere, amelynek célja az emberek racionális elemzési képességének blokkolása, és ennek eredményeképpen, általában, a kritikai gondolkodás képességének az elfojtása.

Másrészről az érzelmi tényező használata lehetővé teszi, hogy kinyisson egy ajtót az emberek tudatában, hogy oda különféle gondolatokat, vágyakat, félelmeket, veszélyeket, kényszereket vagy meghatározott viselkedésmintákat telepítsenek. A varázslat abban van, hogy amíg mindenki azzal van elfoglalva, hogy milyen kegyetlen a terrorizmus, mennyire igazságtalan a hatalom, mennyien éheznek és szenvednek, láthatatlan, mi is folyik a színfalak mögött, a valóságos okokat, ami miatt mindez történik, senki sem látja. Az érzelem a logika ellensége.

A nép elbutítása

Ez egy kiemelkedően fontos stratégia annak biztosítására, hogy az emberek ne tudják megérteni azokat a technikákat és módszereket, amelyek segítségével az akaratukat ellenőrizhetik és maguknak alárendelhetik őket.

Az alacsonyabb társadalmi osztályoknak nyújtott oktatás minőségének olyannak kell lennie, hogy az alsóbb társadalmi osztályokat a magasabb osztályoktól elválasztó tudatlanságbeli különbség olyan szinten maradhasson, amelyet az alsóbb osztályokból érkezők nem tudnak leküzdeni.

A középszerűség divattá tétele

A hatalom szeretné elérni, hogy az emberek fejében az a képzet honosodjon meg, hogy divatosnak lenni butaság, közönséges és illetlenség. Ez összefügg a fentebb írtakkal, mivel a középszerűség a modern világban hatalmas méreteket ölt és a társadalom minden területén megjelenik, a vallástól kezdve a tudományokon át a művészetig és a politikáig.

A botrányok, a bulvárújságok, a jóslás és a mágia, a kétes humor és a populista cselekvések egyaránt hasznosak a cél eléréséhez: megakadályozni, hogy az emberek képesek legyenek ésszel felfogni és összefüggéseiben látni, mi folyik a világon.

A bűntudatkeltés művészete

A másik feladat az, hogy egy személy úgy gondolja, hogy csak ő maga a hibás a saját szerencsétlenségei miatt, amelyek az értelmi képességeinek, ismereteinek vagy erőfeszítéseinek hiányában következnek be.

Ennek eredményeképpen a gazdasági rendszer elleni lázadás helyett a személy elkezdi önmagát elnyomni, mindent hibáztat, ami egy depressziós állapotot eredményez, és többek között tétlenséget idéz elő.

Az emberi természet kiváló ismerete

Az elmúlt 50 évben a tudomány fejlődésében bekövetkezett hihetetlen előretörés egy egyre növekvő szakadék kialakulásához vezetett a hétköznapi emberek ismerete és az uralkodó osztályok által használt és birtokolt ismeretek között.

A biológia, a neurobiológia és az alkalmazott pszichológia révén a rendszer most már lépéselőnyben van az átlagemberhez képest annak fiziológiáját és a pszichéjét érintő kérdésekben. A rendszer immáron többet tud egy közönséges emberről, mint az saját magáról.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben a rendszer nagyobb hatalmat és nagyobb befolyást gyakorol az emberekre, mint azok saját magukra.