Dyatlov-incidens:halál a hegyek között, avagy a több mint 60 éve megfejtetlen rejtély
A Holtak-hegyeként emlegetett helyen találtak rá a hegymászókra, akik akkorra már nem éltek. Mindegyikük rejtélyes körülmények között halt meg, ismeretlen okokból… Egy biztos. Nem természetes halált haltak.
Mindenki tudja, hogy az egykori Szovjet rejtély mögött akár kormányszintű összeesküvés is állhat, nem véletlenül.
Vészjósló túra a hegyek közé
Annak a néhány eltűnt hegymászónak a tragikus esete ugyanis soha nem lett megmagyarázva, akik az úgynevezett Halálhegyen haltak meg.
Máig érthetetlen, hogy pontosan mi történt, a rendelkezésre álló információk meglehetősen ködösek. Az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán történt valami…
A szverdlovszki Uráli Műszaki Főiskola hallgatóiból és néhány végzőséből álló turistacsoport az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére sítúrát szeretett volna végrehajtani a Szverdlovszki terület északi részén.
A Holtak-hegye közelében veszett nyomuk, ott is találtak rájuk, vérbe fagyva.
A tragédia előtt egy nappal egyik társuk megbetegedett, ő aztán elhagyta őket és hazaindut. Egy utolsó fotót még készített a búcsúzkodáskor, ekkor látták őket utoljára.
Jugyin január 28-án fordult vissza Vizsaj felé, ennek következtében ő lett az egyetlen túlélője a túrának, ezt akkor ő még fel sem fogta…
A túra Jugyin kiválását követő szakaszáról nem maradt szemtanú, a további eseményekre csak naplóbejegyzésekből és a résztvevők után maradt fényképfelvételek alapján lehet következtetni.
Január 28-án – már Jugyin nélkül – a csoport a Lozva folyó mentén haladt északra, majd a folyó partján éjszakáztak. Másnap a folyó mentén, a manysik ösvényein haladtak tovább az Auszpija folyó torkolatáig. 30-án az Auszpija folyót követték tovább a manysik által használt ösvényeken. Egy nap múlva, január 31-én a csoport megérkezett a Holatcsahl hegy lábához és megkezdték az utat felfelé a hegy melletti hágóra.
A csoportnak az útvonalat teljesítve a terv szerint február 12-re kellett volna visszaérnie Vizsajba, majd onnan február 15-én Szverdlovszkba. Az előzetes megbeszélés alapján Gyatlov táviratban jelezte volna az egyetemi sportklubnak, hogy sikeresen visszaértek Vizsajba.
Ez azonban soha nem történt meg…
Vérfagyasztó állapotban találtak rájuk
Az elhagyatott, félig hóval betemetett sátrat 26-án találták meg a hegyoldalban, mellette lefelé vezető lábnyomok voltak a hóban. A sátor oldalát belülről felmetszették késsel, a felszerelés viszont odabent megvolt rendezett állapotban.
Végül megtalálták az első két holttestet az erdős rész szélén, egy hatalmas fenyő alatt. Mellettük egy kezdetleges tábortűz nyomai voltak, a fa ágai pedig öt méteres magasságig részben le voltak tördelve, mintha valaki megpróbált volna felmászni.
A holttestek csak alsóneműt viseltek, kabát, sapka vagy kesztyű nem volt rajtuk, de még bakancs sem. Fejjel a sátor irányába néztek, mintha még próbáltak volna visszamászni utolsó erejükkel
A fa és a sátor közti úton feküdtek egymástól pár száz méter távolságra, néhány centi hó alatt találták meg a többieket.
A halál oka ismeretlen volt mindenkinél, pontosabban azt nem lehetett tudni, hogy mi okozta a sérüléseiket.
Riasztó sérülések
A többi négy ember maradványait csak több mint két hónappal később fedezték fel, már az olvadáskor, mivel mint kiderült, őket három méter hó takarta el.
Kulcskérdés, hogy miért menekültek ki az éjszaka közepén hirtelen mindannyian a sátorból (némelyikük felöltözés és lábbeli nélkül) olyan távolságra, ahonnan már nem találtak vissza.
Többé-kevésbé megalapozott elméletek léteznek ezzel kapcsolatban, amik nem magyaráznak meg minden tényt, hanem csak részben adnak magyarázatot egyes mozzanatokra.
A súlyos belső sebeket az orvosszakértő autóbaleseteknél látottakhoz hasonlította, vagy ahhoz, mint amikor valakit óriási nyomás ér, de azt kizárták, hogy ember okozta őket.
A vízmosásban talált egyik test nyelve hiányzott.
A vízmosásban fekvő hullák bőre furcsán elszíneződött, sárgásbarna lett.
Ekkor vetődött fel először, hogy talán egy radioaktív kísérlet tanúi, vagy alanyai lehettek…
Zavarba ejtő nyomok, melyek magyarázat nélkül maradtak
Számos dolog van, amit máig nem sikerült megmagyaráznia a hivaalos jelentéseknek sem, csak részben, vagy abszolút nem:
A sátor fala belülről késsel fel volt vágva.
A sátortól rendezett sorban vezettek el a menekülők lábnyomai (ez pánik esetén furcsa)
Öt holttestet a sátortól 900 m-rel odébb, egy 5 m magasságig lecsupaszított fenyőfa alatt találtak meg.
A holttestek közül kettőn nem volt lábbeli (a komoly mínuszok ellenére).
Hárman csak alsóneműben menekültek a sátortól messzire a külső –18 °C-os hőmérséklet mellett.
Zinaida mellett vércseppeket találtak, amik a vérvizsgálatok alapján egyikőjüktől sem származhattak.
Egy holttestnek az orra, egy másiknak a nyelve hiányzott, többeken égési sérülések nyomai látszottak.
Mindegyik test bőrszíne narancssárgásra változott.
Májusban, a hóolvadás után megtalálták a többi négy holttestet, egy vízmosás szélén, 70 m-re a többiektől.
Hat holttesten radioaktivitás nyomait mutatták ki.
Ezek mind ijesztő összeesküvés elméletek táptalajává váltak, érthető okokból.
60 éve lezáratlan akta
Azon a területen lelték rejtélyes halálukat a túrázók, amit a helyi őslakosok sokáig csak sejtelmesen Halálhegynek hívtak, talán nem véletlenül.
Számtalan elmélet született arról, hogy mi okozhatta a halálukat, a legnépszerűbb elméletek egyike az, hogy valamiféle paranormális jelenség szemtanúi és átélői voltak, amibe belehaltak.
Mások szerint földönkívüliekkel találkoztak, és azok ütöttek rajtuk, de akadnak olyanok is, akik meg vannak róla győződve, hogy a Halálhegy túlvilági lakói, gonosz lelkek és démonok ragadták el őket az éjszaka leforgása alatt.
valójában a Dyatlov akta 60 éve lezáratlan, és ez feltételezhetően sajnos így is marad…
