A Húsvét-szigetek kőszobrai: a végzetes titok, mely kipusztította az egykori lakókat?
Hogyan tűnt el egy komplett civilizáció, és miért nem sikerült máig megfejteni a rongorongó írást, melyet hátrahagytak?
A titokzatos Húsvét-szigetek
Sokan ismerik már filmekből és alapismereteikből a Húsvét-szigetet.
A lenyűgöző sziget néprajzilag Polinézia része, jogilag Chile tartománya 1888 óta. Nevét Jakob Roggeveen holland tengerészkapitánytól kapta, aki 1722-ben húsvét vasárnapján fedezte fel.
A sziget területének 40 százaléka a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, ami a világörökség része.
A sziget arról vált híressé, hogy több tucatnyi kőfej hever, félig a földbe süllyesztve.
Ezek a kőfejek a messzi horizontot bámulják, mindegyik a végtelen tenger felé néz.
A szobrok titka: valójában nem is kőfejek
Amerikai kutatók azt próbálták megállapítani, hogy miért arra a helyre kerültek a szobrok, ahol állnak. Kiderült, hogy a szobrok jellemzően mind friss vízforrások közelében vannak.
Az első kőfejet valamikor a 13. században hozhatták létre, és azzal a céllal, hogy vízforrást jelöljenek meg vele.
Azt keveen tudják, hogy a kőfejeknek valójában van teste is, ez azonban nem látszik, mivel mélyen a talajba vannak temetve.
Egészen elképesztő, ahogyan kinéznek, több ízben ásatások során tártákn fel ezeket.
Továbbra is rejtély, hogyan tudátk ezeet a több tnnás kőfejeket a helyszínre szállítani, és pontosna az sme teljesen ismert, hogy honnan származnak, bár vannak teóriák.
A vulkáni tufából készült szobrok felületét az időjárás hatására kemény réteg borítja, de ez alatt a kőzet puha, csaknem olyan könnyen megmunkálható, mint a fa.
A rejtélyes szigetlakóról alig tudni valamit
A Húsvét-sziget Polinéziából érkezett lakói az i. sz. első évezred első felében telepedtek le a szigeten és az évszázadok során jelentős kultúrát hoztak létre.
A távoli, elzárt szigeten azonban a természeti erőforrásokhoz képest túlnépesedés alakult ki, ami, elsősorban az erdők kiirtása révén, végül ökológiai és civilizációs katasztrófát okozott.
Az európai felfedezők megérkezésekor a lakosság már mindössze két-háromezer főre csökkent az egy évszázaddal korábbra valószínűsíthető 15 000 körüli létszámról.
Nem tudni, hogyan tűntek el, a ronrorongó pedig megfejtetlen
A szigetlakók viszonylagos hirtelenséggel tűntek el.
Ma a legvalószínűbb magyarázat az, hogy egyszerűen felélték a sziget összes erőforrását, és emiatt egyszerűen elpusztult a civilizációjuk.
Más verziók szerint rejtélyes betegségek is végezhettek velük, a paleoasztronautika hívei szerint pedig ősi idegenek segítségével álltak tovább a távoli kozmoszba.
A rongorongo vagy ko hau rongo rongo (visszaadás, visszaolvasás sorai rapanui nyelven) a Húsvét-szigeten megtalált fatáblákra vésett jelek rendszere, nagy valószínűséggel, de nem bizonyítottan írásrendszere.
A mai napig nem tudni, hogy pontosan mit jelentenek az egyes írástöredékek.
Mindösszesen 26 ilyen szöveg maradt fel. A szövegeket olyan fatáblákra jegyezték fel eredetileg, amelyek gyorsan elkorhadtak.
Maga az írás karcolással (sokszor cápafog volt az íróeszköz) történt, és inverz busztrofedon irányban haladt (ami azt jelenti, hogy az oldal aljáról indult, először balról jobbra, a következő sorban jobbról balra, és így tovább). Minden második sor fejjel lefelé olvasandó.
Noha a szigetlakók szívesen mesélték el a táblákra lejegyzett történeteket, nem olvastak, csupán a jelek emlékeztették őket az ősi történetekre.
A különböző szigetlakók különböző módon interpretálták a táblákat…
