Az élet egy magasabb létsíkba párolog el: állítja Sir Roger Penrose – elmélete bizonyíthatja a halál utáni életet
Az alig 22 nanométernyi henger alakú agyi struktúrák és az abban tárolt “lélek” lehet a kulcs kvantumfolyadék formájában.
Azok, akik átéltek már halálközeli élményeket, azok tudják, hogy mi van “odaát”, és meg vannak róla győződve, hogy kiléptek a testükből.
Ráadásul valamennyi halálközeli élményben akadnak komoly közös pontok egymástól teljesen függetlenül:
- A túlvilágon nem volt idő dimenzió. Nem “telt” az idő, ahogy azt a fizikai univerzumban teszi.
- Egy pillanatra úgy tűnik, mint az örökkévalóság, és a tudat is mozoghat, úgyszólván minden erőfeszítés nélkül. (Az a gondolat, hogy minden egyszerre létezik, óriási hatással van egyrészt arra, hogy megértsük a szabad akaratot és a multiverzumot, valamint az idő múlásának tudati megtapasztalására ebben a birodalomban.)
- A túlvilág anyaga tiszta SZERETET. A szeretet uralja a túlvilágot legnagyobb mértékben, ahol a gonosz általános jelenléte végtelenül kicsi.
- A túlvilágon az összes kommunikáció telepatikus volt. Nem volt szükség szavakra, ahogy minden körülötted történő dolog és önmagad szétválasztására sem.
- Nem volt “ismeretlen”, és egy kérdés puszta feltevését is azonnal megjelenő mélységes és részletes…
Sir Roger Penrose kutató elmélete már egy ideje heves vitákat robbant ki tudományos körökben.
Ha igaza van és hamarosan komolyabb bizonyítékok is lesznek rá, akkor alapvetően változhat meg mindaz, amit a biológia terén a halálról tudunk.
Egyúttal rengeteg vallási kérdést fog felvetni a lélek halhatatlanságáról…
A lélek az agysejteken belül, úgynevezett mikrocsövecskékben található.
A végzet árnyékában különböző kvantumgravitációs tényezők hatnak ezekre, objektív redukcióként előidézve a halálközeli élményeket.
A feltételezés kimondja, hogy a lélek több, mint az agyban található idegsejtek interakciója:
Valójában az univerzum anyagából áll, amely az idők kezdete óta létezik.
A koncepció hasonlít a buddhista és a hindu hithez, miszerint tudatunk a világmindenség szerves része. A hipotézis a nyugati filozófia idealista vonalát is érinti.
Dr. Hameroff úgy véli, halálközeli élmény során a mikrocsövecskék elveszítik kvantumállapotukat, de a bennük lévő információ nem semmisül meg – helyette egyszerűen elhagyja a testet, és visszatér a kozmoszba.
Dr. Eben Alexander szerint is létezhet a túlvilág, és egy másik létsík, ahol az ember tudat fennmaradhat.
A túlvilági tapasztalat annyira “valóságos” és kiterjedt, hogy ahhoz képest a földi emberi lét tapasztalata csak egy mesterséges álomnak tűnik.
