Azonosítatlan struktúrákat találtak a Föld magja körül: egy másik világ is létezhet “odalent”?
A Science folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány szerint a kutatók sikeresen használtak egy gépi tanulási algoritmust, melynek segítségével a Föld folyékony külső magjának és alsó köpenyének a határán sűrű anyagból álló hatalmas struktúrákat fedeztek fel.
Az algoritmust a galaxisok és a bolygónkon zajló jelenségek elemzésére fejlesztették ki, és most egy titokzatos zónát találtak 2900 kilométerre a felszín alatt
-írja az ÚjVilágtudat
A sűrű anyagból álló két hatalmas struktúra közül az egyik a Marquises-szigetek alatt eddig nem volt ismert, míg a Hawaii alatt található struktúra sokkal nagyobb, mint azt a korábbi becslések mutatták.
A Sequencer nevű algoritmussal egy olyan tudóscsoport dolgozott, amelyet a Marylandi Egyetem posztdoktori ösztöndíjasa és szeizmlógusa, Doyeon Kim vezetett.
Az algoritmus az 1990 és 2018 közötti földrengések során rögzített szeizmogrammokból vett adatokat dolgozta fel.
Ezen speciális algoritmussal a csoport 7000 mérést elemzett a Csendes-óceán körül bekövetkező földrengésekről.
Míg a földrengéseket gyakran önálló jelenségként vizsgálják, vagy csak egy helyi terület alapján csoportosítják, ez az első alkalom, hogy a Csendes-óceán teljes medencéjére kiterjedő adatkészlet áll rendelkezésre.
A földrengések által keltett szeizmikus hullámok mélyen behatolnak a felszín alá.
Ezek tanulmányozása révén a tudósok bepillantást nyerhetnek a Föld ismeretlen, belső világába.
Kim csapata a nyíró (S) hullámok által létrehozott szeizmogramokra összpontosított, amelyek a köpeny alsó része és a föld magja közelében haladnak.
“Általában azért szeretjük az S hullámokat használni, mert azok nagyobb amplitúdójúak, és az adatok többé-kevésbé tiszták, mert kevesebb P hullámú forgalom van,” – mondta Kim. “Mivel ez a felület mentén diffrakcióval jár, nagyszerű lehetőség ezeknek a mag-köpeny határán lévő struktúráknak a felkutatására,”
– jegyezte meg Kim.
Amikor az S hullámok eltalálják a struktúrákat, akkor “posztkurzorokat” állítanak elő, egyfajta visszhangszerű aláírást.
Ezek azt jelzik, hogy vannak-e olyan anomáliák a Föld belsejében, amelyeket ultra alacsony sebességű zónáknak (ULVZ) neveznek.
A tudósok nem biztosak abban, hogy az ULVZ-k hogyan alakulnak ki, ám hatalmas méretűek, akár több száz kilométer hosszúak és elég sűrűek lehetnek ahhoz, hogy lelassítsák a hullámokat.
A kutatás során Kim és csapata megállapította, hogy a legerősebb utóhatások a Marquesas-szigetek és a Hawaii-szigetek alatt fordultak elő.
Ez azt mutatja, hogy léteznek hatalmas, sűrű anyagból álló struktúrák, két mega-ULVZ zóna.
“Ez nagyon érdekes, mert ez arra utalhat, hogy a mega-ULVZ-k speciálisak, és olyan primitív geokémiai aláírásokat tartalmazhatnak, amelyek a Föld korai története óta viszonylag változatlanok,”
– mondta Kim.
A Sequencer ellenőrizetlen tanulást használ, amely hasznos a szeizmológiában, a csillagászatban stb., míg az ellenőrzött tanulási algoritmusok az ismert címkék alapján osztályozzák az információkat, az olyanok, mint a Sequencer, nem címkézett adatkészletekkel dolgoznak.
“Mi van akkor, ha nem igazán tudjuk, mit kell keresni az adatkészletben?” – magyarázta Kim.
“Ez a tipikus kérdés, amelyre gondolnunk kell, mert az alsó köpeny, a tanulmányunk célja, még mindig jobbára ismeretlen. Nem igazán meglepő, hogy szinte bármit találhatunk az alsó köpenyben, mert valójában nem mehetünk le oda, és nézhetjük meg a saját szemünkkel.”
Kim és csapata azt tervezi, hogy a projektet kiterjesztik az Atlanti-óceánra, és remélik, hogy még többet megtudnak a felszín alatt mélyen rejtőző sűrű anyagból álló hatalmas struktúrákról.
Forrás: ÚjVilágtudat
