Különleges étrend állt a templomos lovagok átlag feletti életkora mögött

Ez lehet az “örök ifjúságuk” és kivételes erőnlétük titka?

Régészek most komoly bizonyítékokat találtak rá, hogy igazak lehetnek a legendák.

Az öregségben megőszült emberek igencsak ritkaságszámba mentek a 13. században.

Még a gazdag földbirtokos férfiak számára is körülbelül 31 év volt az átlag várható élettartam, ez 48-ra emelkedett, ha valaki megérte a húszas éveit.

A templomos lovagok kapcsán azonban többször felmerült, hogy birtokában lehetnek valamiféle varázserőnek.

Vagy magának a Szent Grálnak, melyet a legenda szerint őriztek is.

A templomosok életkora ugyanis az átlagnál jóval magasabb volt főleg az adott korhoz képest.

Éppen ezért már akkoriban is azt pletykálták róluk, hogy varázsszer van a birtokukban.

Nagyon sokan közülük 60 évesek vagy afeletti korúak voltak.

Sokáig még a régészek sem találták a titkukat, nemhogy az akkori embertársaik.

Ezért mindenféle különös legenda keringett róluk.

A legismertebb szerint a Szent Grál őrzése miatt szállt rájuk egyfajta áldás, mely kivételes élethosszt adott a számukra.

Megint mások szerint ebből a Grálból rendszeresen ittak, ez biztosította az akkoriban “örök életnek” hitt életkort.

Tény, hogy sokuk még 60 felett sem hunyt el, a haláluk oka rendszerint valamilyen betegség vagy ütközet, baleset volt.

„A templomos lovagok hosszú életét többnyire egy különleges isteni ajándéknak tulajdonították”

– írta Francesco Franceschi, a Szent Szív Katolikus Egyetem római campusának kutatója. A modern tudomány azonban másban látja a megfejtést: a rend kötelező étkezési előírásai sokban befolyásolhatták életük hosszát és egészségüket.

Sok modern ábrázolással szemben a templomosok úgy tűnik, valóban szerény életet éltek, Istent szolgálva.

Ezt étrendbéli választásaik és kötelezettségeik is tükrözik.

Habár a rend meggazdagodott a körültekintően kezelt adományokból, valamint abból, hogy az utazó zarándokok pénzét őrizték, maguk a férfiak formális szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmakat tettek – még csak nem is beszélhettek nőkhöz.

Közel kétszáz éven keresztül élt a rend Európa-szerte, a 13. század végén 15 000 taggal érve el csúcspontját. Legfőképpen professzionális harcosok voltak, soraikból sokan a világ legjobbjai közé tartoztak.

Étkezéseik nem voltak hangos események: a lovagoknak együtt kellett enniük, de csendben. Ha a sót akarták elkérni, „csendesen és bizalmasan” kellett kérniük, hogy adják körbe azt, „minden szerénységgel és alázatossággal.”

Egyfajta partnerrendszer létezett, részben egy rejtélyes „tálhiány” miatt. Ez talán inkább az absztinencia bemutatása lehetett mindenekelőtt, csakúgy, mint a lovagok címere, amely egy lovon megosztozó két férfit ábrázolt.

A lovagok párokban összeülve ettek, és arra biztatták őket, „vizsgálják meg közelebbről a másikat”, és bizonyosodjanak meg róla, hogy egyikőjük sem eszik többet a másiknál, de nem is tartja magát semmilyen „titkos absztinenciához”.

Evés után mindenki csendben ült, és hálát adott. A kenyérdarabokat összegyűjtötték és a szegényeknek adták, az egész cipókat pedig félretették a következő étkezéshez.

A templomosok étrendje alapvetően a szerzetesekre kirótt hagyományos böjtölési előírások és a katonai életmódjukhoz szükséges tápanyagbevitel közötti egyensúlymutatvány volt.

Üres gyomorral nem lehet sem keresztes hadjáratban, sem lovagi tornán részt venni (a templomosok csak gyakorlásképpen vettek részt tornákon, nem sportként).

Így hát a lovagok egy héten háromszor ehettek húst – annak ellenére, hogy tudták, hogy „a hús fogyasztása megrontja a testet.” Vasárnaponként mindenki húst evett, a magasabb rangú tagok ebédre és vacsorára is fogyaszthattak valamilyen sült állatot. A korabeli beszámolók szerint ez gyakran marhahús, sertéshús vagy szalonna volt, amelyet sóval ízesíthettek.

Hétfőn, szerdán és szombaton a lovagok spártaibb, zöldséges ételeket ettek. Habár a regula „két vagy három étkezésnyi zöldséget vagy más fogást kenyérrel elfogyasztva” ír elő, gyakran került bele tej, tojás és sajt.

Más esetekben zabból vagy hüvelyesekből készült levest, vagy rostokban gazdag párolt zöldségeket ettek (a gazdagabb testvérek drágább fűszereket, például köményt is belekeverhettek).

Kertjeikben a templomosok termesztettek gyümölcsöket és zöldségeket, főként mediterrán éghajlatiakat, mint a füge, a mandula, a gránátalma, az olajbogyó és a gabonafélék. Ezekből az egészséges élelmiszerekből nagy valószínűséggel saját asztalaikra is került.

Hetente egyszer, pénteken teljes böjtöt tartottak – sem tojást, sem tejet, sem más állati eredetű terméket nem fogyaszthattak.

Tápláló étekül ekkor a szárított vagy sózott hal, vagy mandulatejből készült tejtermék- és tojásutánzatok szolgáltak.

Sokak szerint ezek együttesen vezettek odáig, hogy a templomos lovagok egészsége kivételes legyen, és ez volt az oka annak is, hogy látszólag nem fogott rajtuk az idő.

Lassabban öregedtek ugyanis ezen étrend alatt, mint bárki más.