Tanmese az Ördögről, a hamis prófétáról, és a kereszténység utolsó muhikánjáról…

“A hívő embernek könnyű, mert mindent istenre bíz, a bajból majd kimenti, az ateista pedig csak a maga erejében bízhat.”

Egy fiatal ördög futva érkezik a főnökéhez. Reszketve panaszolja az idősebb ördögnek:

Valamit azonnal tennünk kell, mert a Földön az egyik ember rálelt az igazságra! És ha az emberek megismerik az igazságot, mi lesz a mi munkánkkal?

Az öreg felnevet, és így szól:

Ülj le, fújd ki magad, és ne aggódj! Majd elintézzük. Az embereink már ott vannak.

Onnan jövök, és egy szál ördögöt sem láttam!

Ördögöt? A papok ott a mi embereink! Ők már körülvették azt az embert, aki rálelt az igazságra. Most majd ők lesznek a közvetítők az igazság embere és a tömegek között. Templomokat fognak emelni neki, szent iratokat gyártanak, értelmezik a mondatait, és végül szépen el is torzítanak majd mindent. Felszólítják az embereket, hogy imádkozzanak és féljék azt az embert. Ebben a nagy ricsajban az igazság hamar el fog veszni! Ez a mi ősi módszerünk. Eddig mindig bevált.

Az, hogy a papok közvetítik és magyarázzák a vallást, még nem jelenti azt, hogy ők a barátai is a vallásnak. Inkább a legnagyobb ellenségei, hiszen a vallásnak semmi szüksége közvetítőkre: közted és a létezés között közvetlen kapcsolat van. Csak azt kell megtanulnod, hogyan értsd meg a létezés nyelvét. Te az emberek nyelvét beszéled, a létezés azonban más nyelven beszél. A létezés csak egyetlen nyelvet ismer: ez pedig a csend. Ha képes vagy csendben maradni, akkor megérted az igazságot, felismered az élet értelmét, és minden létező jelentőségét – és senki más nem tolmácsolhatja ezt neked. Mindenkinek magának kell eljutnia idáig, ezt senki nem teheti meg helyetted. A papok azonban évszázadok óta ezzel próbálkoznak Úgy állnak közted és a létezés között, mint a kínai Nagy Fal.

Nemrég a pápa a Vatikánban így szólt a hívekhez: “Újra és újra arról értesülök, hogy sok katolikus közvetlenül Istennek vallja meg a bűneit, ahelyett, hogy elmennének a gyóntatópaphoz. Ezennel bűnnek nyilvánítom, ha valaki közvetlenül Istennek gyón. A papnak kell megvallanotok a bűneiteket. Istennel közvetlenül nem beszélhettek.” Nem indokolta meg a nyilatkozatát. Elég nehéz is lett volna, hiszen erre semmilyen értelmes ok nem létezik, hacsak az nem, hogy a papok állását fenn kell tartani – és hát a pápa a legmagasabb rangú pap.

Ha az emberek úgy közelíthetnének a valósághoz, hogy nem irányítja őket senki, nem mondja meg nekik senki, mi a jó és mi a rossz, nem ad nekik térképet, amelyet követniük kell, akkor milliók értenék meg a létezést – hiszen a mi szívverésünk egy az univerzum szívverésével, az életünk része a világmindenség életének. Nem idegenek vagyunk, nem valahonnan máshonnan jövünk: a létezésben növekedünk. Részei vagyunk, nélkülözhetetlen részei. Csak el kell csendesednünk annyira, hogy meghalljuk azt, amit szavakkal nem lehet elmondani: a lét zenéjét, a lét mérhetetlen örömét, a lét szüntelen ünneplését. Ha egyszer ez áthatja a szívünket, elkezdődik az átalakulás.

Csak ez az egy módja van annak, hogy valaki vallássá váljon – nem a templomba járás, nem a szentírások olvasgatása. A templomokat emberek építették, és a szentírásokat is emberek írták, bár a papok folyton azzal jönnek, hogy a szentírásokat Isten írta.

Ez egyszerűen marhaság! Pillants csak bele azokba a szentírásokba: nem találod meg bennük Isten aláírását. Olyasmiket találsz benne, amiket Istennek semmi oka nem lehetett leírni. A hinduk a Védákban hisznek, és meg vannak győződve arról, hogy azokat maga Isten írta.

Ezek a világ legősibb könyvei, de egyetlen hindu sem untatja magát azzal, hogy beléjük nézzen. Ha Isten írta őket, akkor hihetetlenül értékesnek kell lenniük. A Védák kilencvennyolc százaléka azonban teljes ostobaság – akkora sületlenségek vannak benne, ami már önmagában bizonyítja, hogy Isten nem írhatta.

Például egy pap imája… miért írt volna Isten ilyesmit? Ez az ima arról szól, hogy a tehenei nem adnak elég tejet: “Könyörülj rajtam, és kérlek gyarapítsd a teheneim tejhozamát.” Sőt, azt is mondja: “Csökkentsd a többiekét!” Isten ilyet írna? “Öld meg az ellenségeimet, és segítsd meg a barátaimat!” Meg olyan baromságok, hogy “eső közeledik: gondoskodj arról, hogy a víz az én mezőimet érje, és elkerülje a szomszédos mezőket, mert azok az ellenségem földjei. Csak az én földemet öntözd!”

Miért írna Isten ilyeneket? Minden írás önmagában bizonyítja, hogy emberek írták, méghozzá kifejezetten ostoba és primitív emberek. Az úgynevezett szentírásoknak még csak irodalmi értékük sincs – gyerekesek, kegyetlenek, visszataszítóak -, ám pusztán azért, mert holt nyelveken írták őket… És néhányat olyan nyelven, amit a köznép soha nem használt – ilyenek például a Védák.

A köznép soha nem használta azt a nyelvet, az kizárólag a tanult bráhminok, a papok nyelve volt. Vonakodtak is mindig attól, hogy elfordítsák ezeket a szövegeket, mert tudták, hogy ha valaki egyszer lefordítja őket, akkor azonnal elveszítik miden szent jellegüket. Az emberek rájönnek, hogy ez a képtelen zagyvaság nem hogy nem szent, de még a szentségtelenség szintjét sem éri el!

Olyan sok ocsmány és pornográf elem van mindegyik vallás szent könyveiben… De szanszkrit nyelven írták őket, amit az egyszerű emberek nem ismernek, vagy ősi arab nyelven, amit az egyszerű emberek megint csak nem ismernek, vagy héberül, vagy páliul, vagy prákrit nyelveken… Ezek mind holt nyelvek. És a vallások soha nem akarták modern nyelvekre átültetni a szentírásaikat, mert akkor az emberek megértenék őket – ám, minden vonakodásuk ellenére, a szentírásokat lefordították.

Először azt ellenezték, hogy kinyomtassák, utána meg azt, hogy lefordítsák őket. Jó okuk volt rá: tudták, ha egyszer kinyomtatják a szentírásokat, akkor az egész világon elterjednek, és bárki számára hozzáférhetők lesznek.

És ha élő nyelvekre fordítják le őket, akkor ugyan meddig lehet véka alá rejteni az igazságot? Akkor hogyan bizonyítják, hogy Isten írta? Az írásokat emberek alkották, Isten szobrait emberek emelték, a templomokat emberek építették, de a több ezer éves agymosás megszentelte, szentté tette őket. Pedig nincs bennük semmi szent.

A papok mindig is félrevezették az embereket – jobban, mint bárki más. Ez a világ legvisszataszítóbb hivatása, még a prostituáltakénál is rosszabb. A prostituált legalább ad valamit cserébe, de a pap csak a süket dumát nyomja, mert nincs semmije, amit adhatna.

És ez még nem minden: ha valaki rábukkan az igazságra, a papok azonnal ellen fordulnak. Nem nagyon van persze más választásuk, hiszen ha az emberek felismerik az igazságot, akkor a világ sok millió papja elveszíti az állását. Ők tökéletesen terméketlenek. Mind paraziták, akik az emberek vérét szívják. A papok a születés pillanatától egészen a sírig mindig megtalálják a módját, hogyan használják ki az embert.

Amíg a világ meg nem szabadul a papoktól, addig csak álvallások lehetnek – őszinte vallások nem Egy valóban vallásos világ nem lenne ilyen nyomorúságos, egy igazán vallásos világban folyamatos ünnep lenne az élet. Hiszen az igazán vallásos ember maga az eksztázis. A szíve tele van dallal, lénye bármely pillanatban kész táncra perdülni. De a papok megfosztották az embert az igazság keresésétől: azt állítják, hogy semmit nem kell keresned, mert ők már megtalálták – neked csak hinned kell benne.

A papok nyomorítják meg az embereket, hiszen a világ minden örömét megvetik. Megvetik a világ örömeit, hogy a “másvilág” örömeit dicsőíthessék. A másvilágot viszont ők találták ki.

És azt akarják, hogy az emberiség egy elképzelt eszméért áldozza fel a valóságát – az emberiség pedig meg is teszi nekik ezt a szívességet.

OSHO