Szakértők egy csoportja azonosította az eddig legtávolabbi kvazárt, a J0313-1806-ot
– írja az IFLScience.
Az objektum 670 millió évvel az ősrobbanás utáni állapotában látható, fényereje ezerszerese galaxisunkénak.
A kvazár energiáját egy igazi szörnyeteg, egy 1,6 milliárd naptömegű szupermasszív fekete lyuk biztosítja.
Feige Wang, az Arizonai Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője szerint ez a legkorábbi bizonyíték arra, hogy egy szupermasszív fekete lyuk miként képes befolyásolni galaxisát.
A közelebbi rendszerek vizsgálatából tudjuk, hogy az objektumok jelentős hatásokat képesek kiváltani, a korai galaxisok esetében viszont ritkán látni hasonlót.
A kvazárok csillagszerűnek tűnő, távoli, erős rádióforrások, melyeknek közepén egy óriási energiaforrás, feltételezhetően egy fekete lyuk található.
A most azonosított kvazárban fekvő objektum hatalmas, 385-szor nagyobb tömegű, mint a Tejútrendszer szupermasszív fekete lyuka.
A tény, hogy az objektum az ősrobbanás után ennyire gyorsan ilyen nagyra nőhetett, segíthet jobban megérteni a fekete lyukak formálódását.
Az egyik elmélet szerint a legkorábbi csillagok óriásiak voltak, és gyorsan szupernóvákká alakultak, melyekből nagy fekete lyukak jöttek létre.
Ezek végül szupermasszív objektumokká olvadtak össze.
Egy másik hipotézis alapján a hatalmas csillagok ütköztek össze, így alakítva ki a szupermasszív fekete lyukak magjait.
A szakértők most úgy gondolják, hogy mindkét folyamat túl hosszú ahhoz, hogy magyarázatot adjon a J1342+0928 létezésére.
Wang szerint az objektum létrejöttéhez valószínűleg az kellett, hogy az ősi, hideg hidrogén közvetlenül a fekete lyuk magjává omoljon össze.
Az objektumnak otthont adó galaxis is figyelemre méltó: 200-szor több csillagot állít elő évente, mint a Tejútrendszer.
A folyamat azonban nem fog sokáig tartani, hiszen a falánk fekete lyuk folyamatosan nyeli el az égitesteket, miközben kilöki a rendszerből az új csillagok születéséhez szükséges gázt.
