Vérszomjas barlangi medve nyomai a Bükkben: megszólaltak a szakértők
A szakemberek is megszólaltak a barlangi medvék nyomairól, és arról, hogy mely területeken találták meg “portyáik” nyomait…
Az Bükk ezernyi barlangot rejt, köztük szép számmal találunk olyanokat, amelyek régészeti jelentőséggel bírnak – a leginkább közismert, a leggyakrabban látogatott a Szalajka-forrás fölött nyíló Istállós-kői-barlang.
A 24-hu cikke szerint:
A hatalmas üreg egykor az erdőben legeltetett állatok éjszakai szálláshelyeként is szolgált, a fölötte magasodó hegy erről kapta az Istállós-kő elnevezést.
Az évezredek során a barlangban felhalmozódott, jelentős mennyiségű üledék viszont a régmúltban történt eseményekről szolgáltat információkat a tudomány számára
– olvashatjuk a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságán.
Az első próbaásatás (1912) óta számos régészeti feltárás történt a barlangban, amelyek során őskori kő- és csonteszközök, cserépdarabok, sőt embercsontok is előkerültek.
1947 és 51 között zajlott Vértes László vezetésével első ízben olyan tervszerű, részletes feltárás, ami több tudományág bevonásával a lehető legtöbb információt igyekezett kinyerni a hozzáférhető rétegekből.
Az itt talált csontmaradványok segítségével megismerhetővé vált az egyes rétegek keletkezési idején a környéken élt állatvilág, ezáltal az egykori környezet és klíma.
Az akkor megtalált, kövekkel kirakott és csontokkal, eszközökkel teleszórt óriási tűzhelyet a Nemzeti Múzeumba szállították, ahol ma is áll.
Hetven évvel később, 2020 őszén a Vértes László által hátrahagyott rétegsor modernebb eszközökkel történő vizsgálata történt meg, dr. Lengyel György régész, a Miskolci Egyetem docense vezetésével.
A 40 ezer évre visszatekintő rétegsorból a főként barlangi medvéktől és kisemlősöktől származó csontmaradványok között ez alkalommal egyetlen pattintott kőeszköz került elő, valamint az őskori aurignaci kultúrához tartozó emberek által rakott tűzhelyek maradványai.