“A Mi időnkben Az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki Az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a kurva gépet, és mars ki Az udvarra!…”
Elgondolkodtató tanmese egy “kihaló” generációtól a mai fiataloknak. Szerintünk nagyon-nagyon sok igazság van benne…!
Egy kis tanmese! 🙂
A Mi időnkben Az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki Az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a kurva gépet, és mars ki Az udvarra!
Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot
Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá
Mi cigizni jártunk Az iskolai vécébe, nem kufircolni
A mi időnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belőlük
Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk hülyére magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra
Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt
Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen
Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt és arra a sávra tettük amit hallani akartunk
Ha fintorogtunk Az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk
Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt
Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és vallottuk, hogy csak félig berúgni kidobott pénz
Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem.
Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak le akarják nyúlni a kocsiját
Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/fésülködtünk , de eszünkbe se jutott volna lefényképezni magunkat. A kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal
Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást az apjától, hogy utána még a fikuszt is lelegelte
Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében
Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Facebook Farmville-ben parasztosdit
A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e
Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját
Hozzánk képest Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: MI GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is műholdas segítség nélkül találtuk meg
Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer sütöttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk
Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik a Mari!!! 🙂
Mit gondoltok?
Szerintünk nagyon-nagyon sok igazság van benne…!
