“Csótánynak jobb volt”: Puzsér kendőzetlen őszinteséggel beszélt a Nagy Feró jelenségről, a pálfordulásról!
Lám: itt tart ma az identitását vesztett csótány, a szakmunkás kölykök egykori hőse, aki azt üvöltötte a mikrofonba, hogy „hányszor mondjam, nem kell, akkor sem kell semmi, semmi nem kell, nem kell, tőled nem kell, nem kell, még a nem kell sem kell semmi, semmi nem kell, nem kell”.
Ma, ha egy igazán híres ember mond valamit Nagy Ferónak, azt lehet, hogy meghallgatja.
Ha azonban az, aki mondja, nem eléggé híres, akkor azt a mondást a tartalmától függetlenül elengedi a füle mellett.
Ha sikeres ember szájából hangzik el, lehet, hogy odafigyel, de ha sikertelen ember adja elő, akkor az a mondás nyilván haszontalan, ugyan mi értelme meghallgatni, ha legfeljebb arra lehet jó, hogy Nagy Ferót is sikertelenné tegye.
Vajon mit gondolt volna erről a Feróról az a Feró, aki pályájának kezdetén szívből megvetette a tekintélyt, szívből megvetette a Kádár-rendszer igazán sikeres és igazán híres zenészeit, akiről minden deklasszált proli elhitte, hogy ő is egy „senkiházi” közülük.
Babos kendőt igazíts! Megérkezett a pezsgőspohár és a lazacos szendvics – az egykori csótány ma már az elithez tartozik. Karrierjének hiteles lezárása gyanánt esetleg megírhatná, és a Beatrice élén előadhatná a „Mégis kell” című szerzeményt.
Már csak az a kérdés, hogy mit gondol Feró a saját közönségéről.
A színpad előtt tapsoló emberek vajon eléggé sikeresek és eléggé híresek ahhoz, hogy számítson a véleményük?
Nagy Feró a kritikusait próbálta lealázni, de közben véletlenül kifecsegte, hogy mit is gondol 1000 magyarból 999-ről – s tette ezt épp azután, hogy átvette Magyarország legfőbb kulturális kitüntetését és az azzal járó összeget.
Persze mindenki jól tudja, hogy nem az országtól, hanem a gazdájától, Orbán Viktortól kapta, és Nagy Ferót talán az sem zavarja, hogy azok a nem igazán sikeres és nem igazán híres magyarok fizették, akiknek valaha az egyike volt, az a sok „senkiházi”, akiket ma úgy lenéz, hogy ha a véleményüket hallja, oda se figyel.”
Forrás: Puzsér Róbert, Hírklikk
