A Haunebu projekt: Hitler csészealj hadserege és az elveszett térhajtómű prototípus
Kevesen tudják, de léteznek olyan egykori német feljegyzések, melyek titkos náci katonai kísérletsorozatokról írnak.
Ezek egy térhajtómű tervét és műszaki leírásáról is beszámolnak, amit Hitler parancsára fejlesztettek.
Haunebu-projekt: a Führer csészealj hadserege
A Haunebu projekt egy repülő korong alakú szerkezetet takart, melynek hajtóművei nem a megszokott módon működtek, és képesek lehettek meghajlítani a teret és az időt a szerkezet körül.
Hitler állítólag egy komplett hadsereget akart létrehozni ezekből.
Számos prototípus el is készült, ezek egy jelentős része működött, konkrét utazásokat, próbautakat tettek meg velük.
A németek egyik legendás repülőmérnöke, bizonyos Hugo Junkers már a kezdetek kezdetén megtervezett egy furcsa légi járművet, melynek koncepciója a Birodalmi Szabadalmi Hivatalban is megtalálható mind a mai napig.
Az egyik a Nurflügel („csak szárny”) elnevezésű koncepció volt, s azt jelentette, amit a neve is mutat: egy olyan repülőgépről szólt, amely teljes egészében szárnyakból áll.
Ez lényegében nem más, mint a repülő korongok elődje, a Haunebu.
A nácik térhajtóműve képes lehetett meghajlítani a téridőt
Hauneburg volt a fedőneve annak a titkos bázisnak, ahol állítólag a titkos hadigépezet első prototípusait elkészítették.
Így, ezen a néven hivatkoztak rá a hivatalos levelezésekben is.
Lényegében arról volt szó, hogy itt alkották meg a nácik kezdetleges első térhajtóművét, mely különleges elven működött.
A Junkers-féle korongot „összekapcsolták” az E-IV által kifejlesztett antigravitációs hajtóművel, az így előállt repülő tárgyat (mert repülni bizony repült) elnevezték H-Gerät-nek, vagyis H-készüléknek.
Ez volt a Haunebu korongok közvetlen “elődje.
A nagyjából korong alakú járműnek 25 méter volt az átmérője és 7 méter a legnagyobb „vastagsága”, amire rájött még egy 8 méteres kupolaszerűség.
Speciális (ugyancsak az egyik Entwicklungsstellében kidolgozott) hőszigetelő anyagból készített „cserepek” borították, tudniillik a sebessége már az első verziónál elérte a 3000 km/órát.
Aharmadik generáció (1945 elején) állítólag már ennek az ötszörösével is tudott repülni a sztratoszférában.
Az amerikaiak folytatták
Ezeket mind a háború után lehetett megtudni, amikor a szövetséges erők elkezdték felszámolni a sok esetben sebtében elhagyott német bázisokat.
rengeteg műszaki információ, rajz és konkrét alkatrészek kerültek elő a Haunebu korongok kapcsán.
Sokak szerint a náci csészealjak térhajtóművének titkát az amerikaiak is próbálták “visszafejteni” egy titkos projekt keretében a hidegháború időszakában a tengerentúlon.
Ekkor születhettek meg az első amerikai csészealjak, melyeket emberek alkottak, ilyen lehetett sokak szerint a híres Avrocar-vonal is.
Amikor 1990-ben, majd a következő hullámban 2000-ben az amerikai katonai levéltárak több százezer háborús dokumentum (köztük több ezer hírszerzési feljegyzés) titkosságát szüntették meg, szorgalmas történészek és oknyomozó újságírók – teljesen érthető módon – rávetették magukat a negyvenes-ötvenes évek anyagaira.
Ekkor derült ki az, hogy az USA kormányzata valóban kiemelten foglalkozott egyes második világháborús technológiák “visszafejtésével”.
Köztük pedig bizony ott lehetett a Haunebu szerkezetek térhajtómű technológiája is.
