Szenzáció: megfejtették a piramisok elhelyezkedésének titkát
A kutatók számára az egyik legzavaróbb kérdés az, hogy az építmények hogyan lettek ilyen tökéletesen egymás mellé igazítva. Most fényt deríthettek a végső válaszra.
A gízai piramisok évszázadok óta fejtörést okoznak a kutatóknak – nemcsak a titokzatos üregeik és rejtett kamrák, hanem az is, hogy az ókori egyiptomiak hogyan építettek ilyen lenyűgöző épületeket modern technológia nélkül.
A kutatók számára az egyik legzavaróbb kérdés az, hogy az építmények hogyan lettek ilyen tökéletesen egymás mellé igazítva.
Bár kissé egyoldalú, összességében a 138,8 méteres gízai Nagy Piramis – más néven a Khufu Nagy Piramisa – négyzet alakú oldalai hihetetlenül egyenesek, és szinte tökéletesen igazodnak az észak-dél-kelet-nyugati égtájak mentén.
A Khufu Nagy Piramisának építői négy ívpercnél jobb pontossággal, azaz egy fok tizenötödrészének megfelelő pontossággal igazították a nagy műemléket a kardinális pontokhoz
– magyarázta Glen Dash régész és mérnök a The Journal of Ancient Egyptian Architecture című folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmányában.
Valójában mindhárom legnagyobb egyiptomi piramis – kettő Gízában és egy Dahsurban – figyelemre méltóan igazodik egymáshoz, olyan módon, amit nem is várnánk egy drónok, tervrajzok és számítógépek nélküli kor építészetétől.
Bár számos hipotézis létezik arra vonatkozóan, hogyan csinálták ezt – a sarkcsillagot használták a piramisok igazításához, vagy a Nap árnyékát –, soha nem volt teljesen világos, hogyan működtek ezek a technikák.
Dash egy másik, egyszerűbb ötlettel állt elő. Tanulmánya szerint az egyiptomiak nagyjából 4500 évvel ezelőtt az őszi napéjegyenlőséget használhatták a tökéletes igazodás eléréséhez.
A napéjegyenlőségnek azt a pillanatot tekintik, amikor évente kétszer a Föld egyenlítőjének síkja áthalad a Nap korongjának középpontján, és a nappal és az éjszaka hossza nagyjából megegyezik.
Korábban a napéjegyenlőségi méréseket figyelmen kívül hagyták, mint lehetséges igazítási módszert, mivel azt feltételezték, hogy ez a metódus nem biztosít elegendő pontosságot.
Dash munkája azonban megmutatta, hogy van rá mód, hogy ez működhetett volna, egy gnomonként ismert rúd segítségével.
Hogy ezt kiderítse, Dash valóban elvégezte saját kísérletét: a 2016-os őszi napéjegyenlőség első napján – 2016. szeptember 22-én– kezdte a kísérletet, és egy gnomon segítségével árnyékot vetett.
Szabályos időközönként követte az árnyék pontját, és egy sima pontgörbét alkotott.
A nap végén pedig egy megfeszített zsinórdarabbal, amelyet a pólus köré tekert, a görbe két pontját megszakította, és egy majdnem tökéletes, kelet-nyugati irányban futó vonalat hozott létre.
Dash azt is kimutatta, hogy a hiba mértéke enyhén az óramutató járásával ellentétes – ami hasonló ahhoz az enyhe hibához, amelyet a gízai Khufu és Khafre piramisok, valamint a dahsúri Vörös piramis igazításában találtak.
Bár a tanulmánya azt mutatja, hogy ezt a technikát használhatták a piramisok igazítására, még mindig nincs szilárd bizonyítékunk arra, hogy ez valóban így volt-e.
Az egyiptomiak sajnos kevés nyomot hagytak ránk. Nem találtunk olyan mérnöki dokumentumokat vagy építészeti terveket, amelyek technikai magyarázatot adnának arra, hogy az ókori egyiptomiak hogyan igazították ki bármelyik templomukat vagy piramisukat
– írta Dash.
