Egymást falták fel az emberek Sztálin kannibálszigetén: 55 évig titkosított borzalmas jelentés
Úristen… Ez valami nagyon durva…
Szibériában, Tomszk várostól 800 kilométerre északra fekszik a mindössze 3 kilométer hosszú, 600 méter széles sziget a Nazina folyón.
Ide deportáltak 6000 embert szállás és bármi ellátás nélkül, végül amikor már élelmet sem kaptak, a foglyok és az őrök egymásra vadásztak, egymást ették, alig néhány százan élték túl az egy hónapig tartó földi poklot.
Jagoda, a szovjet titkosrendőrség akkori vezetője találta ki, hogy az ukrajnai éhínség elől a városokba menekülő tömegeket Szibériába és Kazahsztánba telepítsék át, és ott kezdjenek el gazdálkodni egymillió hektár feltöretlen területen.
A programhoz azonban nem volt elég forrás, ezért például az egyik munkatárborba, Tomszkba úgy deportáltak 25 ezer embert, hogy a létesítmény csak 15 ezer fő befogadására lett volna alkalmas májustól, amikor elkészül, ám akkor még február volt.
A hatóságok a felesleges létszámot inkább tovább utaztatták.
Az egyik célpont a lakatlan Nazino-sziget volt. Se szállás, sem élelem nem várta a foglyokat, hó és hideg annál inkább. Sokan abban az utcai ruhájukban voltak, amiben épp elfogták őket Moszkvában vagy Leningrádban.
Néhányan a saját maguk által eszkábált tutajokkal próbáltak megszökni, de a folyóba vesztek vagy az őrök lőtték le őket.
Az emberek naponta százával hullottak az éhhaláltól, a hidegtől vagy a betegségektől.
Kezdetben kiosztottak nekik valamennyi lisztet, de mivel nem volt sem tűzhely, sem más eszköz, jobb híján a folyóvízzel elkeverve, hideg kásaként ették, elkapva a rettegett vérhast.
Az éhségtől megvadult túlélők hamar elkezdték megenni a halottakat. Szemtanúk szerint a sziget kezdett úgy festeni, mint egy hentesüzlet: mindenfelé emberhús lógott becsomagolva, fákra akasztva.
Egy nőt kikötöztek egy fához és napi rendszerességgel kivagdostak belőle darabokat, amíg élt: megették a melleit és a combjából is hiányoztak darabok, mire meghalt.
A bűnözők által, vezetett kisebb hordák a közös szökés ígéretével magukhoz csalogattak egy-egy rabot, majd felkoncolták és egyszerűen felfalták.
A sziget őrei semmit nem tettek a szörnyűségek megakadályozására, sőt, ők maguk is terrorizálták a többieket, például unalmukban puskával vadásztak rájuk.
A földi poklot mindössze kétezren élték túl, de a Sztálinnak küldött titkos jelentés szerint mindössze háromszázan maradtak munkára fogható állapotban.
Közülük nyolcvanat rablás, fosztogatás és kannibalizmus vádjával kivégeztek, a többiek sorsa ismeretlen.
A borzalmakról 55 évig csak kevesen tudtak, az ügyet ugyanis titkosították és csak 1988-ban, a Gorbacsov idején kezdődött enyhülés idején hozták nyilvánosságra.
A szigeten azóta rendszeresen tartanak megemlékezést az áldozatokról.
Forrás: Blikk
