Laár András: “Minden a Tudattól Függ.” Jézus titka is ez lehetett, meg kell változtatnia világgal való kapcsolatunk

“Az összes erő és jelenség kapcsolatban van a tudatommal és az Egyetemes Tudattal. Minden a Tudattól Függ…”

Laár András rendkívül mély és elgondolkodtató eszmefuttatása a világunkról és a tudatról, annak erejéről változtatás nélkül közölve:

“Sok évvel ezelőtt a Bükk hegység egyik patakjából kiszedtem két kicsi kavicsot. Az egyik fehér volt, a másik fekete. Azzal a gondolattal tettem zsebre őket, hogy mindkét kavics eredetileg „üres”.

Vélhetőleg már hosszú évszázadok óta ott pihennek a patakmederben emberi beavatkozástól mentesen, rájuk gondolt gondolatoktól tisztán, semlegesen töltötték, ki tudja milyen régre visszavezethető létüket. Így eredeti állapotuk a Mindentől Való Mentesség.

Igen ám, de jövök most én, aki a „nekik tulajdonítás” mágikus módszerével tulajdonítani fogok nekik saját, különböző jelentőséget, saját, külön mágikus erőt, feltöltöm őket jelentőséggel, és erővel. És ettől a perctől kezdve külön választottam őket.

A fehér kövecskét beraktam a jobb zsebembe, a feketét pedig a balba. Ha valami jó történt velem, zsebre dugtam a jobb kezem, és megfogtam a fehér követ. Ha pedig rossz érzés kerített hatalmába, megfogtam a fekete követ, azt a rosszat beleküldtem abba.

Az volt a hozzá kapcsolódó gondolatkép, hogy a fekete kő, mint egy minden negatív energiát elnyelő, afféle „fekete lyuk” képes beszívni magába minden rosszat, és így megtisztítani bármit az ártó erőktől. A fehér kő pedig azáltal, hogy én minden jó történést, érzést vagy szerencsés fordulatot vele hozok kapcsolatba, azaz feltöltöm minden jóval, egy idő után, mint „jóság sugárzó” gyógyító, áldó, csodatévő kővé fog változni.

És így is lett. Több hónapig tartó, rendszeres gyakorlás után és annak hatására, a fekete kővel képes voltam például fejfájást elmulasztani, a fehér kő pedig szintén megmutatta a gyógyító képességét, más bajokkal kapcsolatban. Több barátomat és ismerősömet kezelgettem egy ideig sikeresen a fehér és a fekete kavicsok segítségével.

Igen ám, de mi történt egyszer? Éppen egyedül üldögéltem a szobában, és elgondolkodva nézegettem a fekete kavicsot. Az járt a fejemben, hogy lám, itt van ez a kis kavics, és mennyi minden rossz érzés, rossz közérzet, baj és betegség van belezsúfolva.

Az én sok-sok rossz tapasztalatomtól elkezdve, végig mindenkinek, akit gyógyítottam, annak a baja mind, ott van ebben a kövecskében. És oh, jaj, csak ki ne jöjjön onnan az a sok baj! Na, de mi van akkor, ha egyszer mégis csak kijön? – hasított belém a riadalom.

És legnagyobb rémületemre már éreztem is, hogy abban a pillanatban megindult a kövecskéből a rossz energiák kiáradása. Az ujjaimba áradt a negatív erő, ami elzsibbasztotta a bal kezemet, ahogy kezdett beáramlani és lassan, de feltartóztathatatlanul haladt fölfelé az alkaromba, a könyököm felé. Éreztem, hogy ebből most nagy baj lehet, ha a karomon keresztül eléri ez az áradat a szívemet. Ahogy haladt előre, amit elért, az a rész elzsibbadt a karomból. Hideg lett és érzéketlen. Már majdnem pánikba estem, amikor eszembe jutott a mentő gondolat:

De, hát ezt a kavicsot én találtam a patakban, én gondoltam azt, hogy ebbe negatív erőket küldök, ennek ezt a negatív erővel való feltöltöttségét én hoztam létre a gondolataimmal! Na, akkor most, hipp-hopp azt gondolom, hogy nincs is ebben semmiféle ártó erő! Ugyanazzal a tudatommal, amivel megteremtettem a rossz hatást, most megteremtem azt, hogy nincs is ez a rossz hatás. És sikerült! A felismerésből származó és erősen gondolt gondolat hatására ez az áradás egyszer csak megszűnt, a karomból és a kezemből elmúlt a zsibbadás, visszatért az érzékelés, és a meleg érzet is.

Mi ebből a Nagy Tanulság? Hát az, hogy az összes erő és jelenség kapcsolatban van a tudatommal és az Egyetemes Tudattal. Minden a Tudattól Függ.

Óriási jelentőségű ez a tudás! Konzekvenciák sokaságát hozza létre! Az egész világgal való kapcsolatunkat meg kell változtatnunk.

Átéléseinket át kell gyökeresen értékelnünk!

Hiszen minden eddigi tapasztalásunk arra a téveszmére épült, hogy a jelenségek csak úgy, saját maguktól vagy a véletlentől irányítva jöttek létre. Képesek voltunk azt hinni, hogy létezik egy rajtunk kívül álló „objektív valóság”, amit mi csak érzékelünk és elszenvedünk, de nagy befolyásunk nem lehet rá. Szenvedéseink nagy része is abból fakadt, hogy nem ismertük fel, hogy milyen mechanizmusokkal teremtjük életünket.”