James Webb sokkoló felfedezés: nem is volt soha ősrobbanás, és szingularitás és örökké tart MINDEN?!

Ez most mindent a feje tetejére állíthat. Eric J. lerner felfedezése a James Webb adatai alapján újraírhatják a valóságról és a világról alkotott MINDEN tudásunkat!

Az akadémikusok és a terület szakértői azonban azt sugallják, hogy ezek az új felfedezések egyszerűen csak tovább cáfolják az ősrobbanás elméletét.

Eric J. Lerner, az LPP Fusion elnöke és vezető tudósa, aki sokat dolgozott a NASA Jet Propulsion Laboratory-ban, ezt a következőképpen magyarázza:

“Mindenkinek, aki látja őket, az új James Webb Űrteleszkóp (JWST) kozmoszról készült felvételei csodálatosan lenyűgözőek. De a legtöbb hivatásos csillagász és kozmológus számára ezek egyben rendkívül meglepőek – egyáltalán nem azok, amit az elmélet megjósolt.

A július 12-e óta online megjelent technikai csillagászati cikkek özönében a szerzők újra és újra beszámolnak arról, hogy a képeken meglepően sok galaxis látható, olyan galaxisok, amelyek meglepően simák, meglepően kicsik és meglepően öregek.

Rengeteg meglepetés, és nem feltétlenül kellemes. Az egyik tanulmány címe őszinte felkiáltással kezdődik: ‘Pánik!’

Miért keltenek pánikot a JWST képei a kozmológusokban? És milyen elmélet előrejelzéseinek mondanak ellent?

A tanulmányok valójában nem írnak róla. Az igazság, amelyről ezek a cikkek nem számolnak be, az az, hogy az a hipotézis, amely szerint a JWST képei kirívóan és többszörösen ellentmondanak az ősrobbanás hipotézisének, amely szerint az univerzum 14 milliárd évvel ezelőtt hihetetlenül forró, sűrű
állapotban kezdődött, és azóta is tágul.

Mivel ezt a hipotézist évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen igazságként védte a kozmológiai teoretikusok túlnyomó többsége, az új adatok pánikba ejtik ezeket a teoretikusokat.”

“Jelenleg azon kapom magam, hogy ébren fekszem hajnali háromkor,” – mondja Alison Kirkpatrick, a Lawrence-i Kansasi Egyetem csillagásza -,

“és azon tűnődöm, vajon minden, amit tettem, hibás-e.”
Érdekes, hogy a területen sokan nem fogadják el az ősrobbanás elméletét a teremtés elfogadható magyarázataként.

A nagyszámú szkeptikus ellenére a polgárok nagy részét egyszerűen arra tanítják és bátorítják, hogy az ősrobbanást abszolút magyarázatként fogadják el, amelyet csak a teremtéssel kapcsolatos vallási elméletek kérdőjeleznek meg.

Ha az ember mélyen elmélyül ezekben a témákban, nem nehéz belátni, mennyi mindent nem tudunk.

Talán az abszolút igazság hiánya szinte arra kényszeríti az embereket, hogy kitalálják a sajátjukat, mivel az ismeretlennel szembesülni kényelmetlen lehet. Ezt a történelem során sokszor láthattuk.

z ősrobbanás szingularitása az általános relativitáselmélet matematikájából adódik. De ez probléma, mert a matematika csak azt magyarázza meg, ami közvetlenül a szingularitás után – nem a szingularitás előtt vagy alatt – történt.

De a kvantumfizika megváltoztatta és megváltoztatja az általános relativitáselméletről alkotott felfogásunkat és megértésünket.

Emlékeznünk kell arra, hogy univerzumunk Einstein elméletei szerint körülbelül 13,8 milliárd éves, és egy végtelenül kicsi pontból jött létre az ősrobbanás során.

Bár a legtöbb ember elfogadja ezt a modellt, a tudósok még mindig nem tudják megmagyarázni, mi történt ezen az apró ponton belül – amelyet szingularitásnak neveznek – vagy mi volt előtte.

Eric J. Lerner így folytatja:

“Nem túl bonyolult megmagyarázni, hogy ezek a túl kicsi, túl sima, túl régi és túl nagyszmú galaxisok miért teljesen összeegyeztethetetlenek az ősrobbanás hipotézisével. Kezdjük a ‘túl kicsivel’. Ha az univerzum tágul, furcsa optikai csalódásnak kell léteznie.

A táguló térben lévő galaxisok (vagy bármely más objektum) nem tűnnek egyre kisebbnek a távolság növekedésével. Egy bizonyos ponton túl egyre nagyobbnak és nagyobbnak látszanak. (Ez azért van, mert a fényük állítólag elhagyta őket, amikor közelebb voltak hozzánk.)

Ez éles ellentétben áll a hétköznapi, nem táguló térrel, ahol a tárgyak a távolságukhoz képest kisebbnek tűnnek.

Másképpen fogalmazva, a JWST által mutatott galaxisok éppen akkorák, mint a közelünkben lévő galaxisok, feltételezve, hogy az univerzum nem tágul, és a vöröseltolódás arányos a távolsággal.

A JWST képek pontosan azt mutatják, hogy egyre kisebbek. Még a saját Tejútrendszerünknél nagyobb fényerővel és tömeggel rendelkező galaxisok is kétszer-háromszor kisebbnek tűnnek ezeken a képeken, mint a Hubble Űrteleszkóppal (HST) megfigyelt hasonló képeken, és az új galaxisok vöröseltolódása is két-háromszor nagyobb.

Egyáltalán nem ez várható el egy táguló univerzumtól, de pontosan az, amit én és kollégám, Riccardo Scarpa jósoltunk egy nem táguló univerzum alapján, a távolsággal arányos vöröseltolódással. 2014-ben már publikáltunk olyan eredményeket a HST-felvételek alapján, amelyek

azt mutatták, hogy az egészen 5-ig tartó vöröseltolódású galaxisok megfelelnek a nem táguló, hétköznapi térrel kapcsolatos elvárásoknak.

Így biztosak voltunk abban, hogy a JWST ugyanazt fogja mutatni – ami már megvan a 12-ig terjedő vöröseltolódású galaxisok esetében.

Más szóval, a JWST által mutatott galaxisok pontosan akkorák, mint a közelünkben lévő galaxisok, ha feltételezzük, hogy az univerzum nem tágul, és a vöröseltolódás arányos a távolsággal.

Az ősrobbanás, a táguló univerzum hipotézise szempontjából azonban ezeknek a távoli galaxisoknak alapvetően rendkívül apróknak kell lenniük ahhoz, hogy kompenzálják a feltételezett optikai csalódást – hihetetlenül kicsiknek.

A tanulmányokban feljegyzett egyik galaxis, a GHz2,
sokkal világosabb, mint a Tejútrendszer, de a számítások szerint csak 300 fényév sugarú – 150-szer kisebb, mint a Tejútrendszerünk sugara.

Felületi fényessége – egységnyi területre vetített fényerő – 600-szorosa lenne a helyi univerzum legfényesebb galaxisának. Sűrűsége (és több más galaxisé is az új képeken) több tízezerszerese lenne a mai galaxisokénak.”

Cikkében Lerner kifejti, hogy az apró és sima galaxisok miként nem jelentenek tágulást és így ősrobbanást sem. Mivel semmi sem keletkezhetett az ősrobbanás előtt, ezeknek a galaxisoknak a létezése azt mutatja, hogy az ősrobbanás nem következett be.

A kvantumelveket figyelembe vevő tudósok évek óta azt sugallják, hogy az univerzumnak talán még csak kezdete sincs.

“Amennyire látjuk, mivel a világegyetem különböző pontjai a múltban valójában soha nem konvergáltak, nem volt kezdete. Örökké tart. És vége
sem lesz … Más szóval, nincs szingularitás. Az univerzum örökké tarthat,” – Saurya Das, a Lethbridge-i

Egyetem fizika professzora.

Lerner azt is kifejti, hogy a tudományos dogma uralja a területet, és hogy “ma már szinte lehetetlenné vált az ősrobbanással kapcsolatos kritikus írások publikálása bármely csillagászati folyóiratban”.

Forrás: ÚjVilágtudat