A világ legrégebbi városa 4 ezer évvel régebbi, mint az egyiptomi piramisok
Sokkoló felfedezés írhatja újra a történelmet.
Van egy ősi város Szíriában, amelyről azt mondják, hogy a világ egyik legrégebbi városa, olyan régi, hogy még az egyiptomi piramisokat is megelőzi.
A Tell Brak nevű ősi város arra az időre nyúlik vissza, amikor magát a történelmet még nem kezdték
lejegyezni.
A város olyan ősi, hogy körülbelül 4000 évvel megelőzi a legősibb egyiptomi piramisokat. A ma Tell Brak néven ismert várost továbbra is rejtély övezi.
Valójában nem is tudtuk, hogy a város létezik, amíg az Egyesült Államok régi kémműholdjai képeket nem készítettek a közel-keleti sivatagról, és felfedték egy ősi város halvány maradványait. Ez az ősi lelőhely az egyik legjobb példa a légi fényképezéssel segített régészetre.
Az ősi város maradványait egy amerikai kémműhold fényképezte le, és a Dartmouth College antropológia professzora, Jesse Casana tanulmányozta néhány évvel ezelőtt.
Casana professzor éveket töltött a CORONA kémműhold Közel-Keletről készült fényképeinek tanulmányozásával és elemzésével.
Ezek a képek nagy jelentőséggel bírnak, mert 50 évvel ezelőtt, amikor a képeket készítették, a vidék sokkal kevésbé volt iparosodott, mint ma.
A kutató és kollégái mintegy 10000 korábban ismeretlen régészeti lelőhelyet dokumentáltak a CORONA műholdképeknek köszönhetően.
Az Egyesült Államok 1959 és 1972 között működtette a CORONA kémműholdas programot. Ez idő alatt számtalan képet készítettek katonai
infrastruktúrákról és régészeti lelőhelyekről.
A város maradványai a Khabur síkságon találhatók, szíria északkeleti részén, nem messze Törökország és Irak határaitól. Észak-Mezopotámia egyik legnagyobb ősi lelőhelyének számító, a várost megelőző ősi településről ismert, hogy már időszámításunk előtt 6000- ben is létezett.
Ez azt jelenti, hogy több mint 8000 évvel ezelőtt az emberek már letelepedtek a környéken.
A stratégiai helyszínen felépített Tell Brak a Tigris-völgytől észak felé az anatóliai bányákig, nyugat felé pedig az Eufráteszig és a Földközi-tengerig vezető fő útvonalon épült.
A várost valószínűleg nagyra becsülték és fontos kereskedelmi központként ismerték el, amit számos műhely bizonyít a területen.
Az ásatások bizonyítékokat tártak fel az obszidiánból és fehér márványból készült tálak és egyéb tárgyak tömeggyártására is.
Az ősi városrétegekből bélyegpecséteket és parittya golyókat is kiástak.
Mindez azt sugallja, hogy a város lakói számos kézműves tevékenységet folytattak, beleértve a bazaltcsiszolást, a kőmegmunkálást és a fegyverkészítést.
A régészeti ásatások arra is utalnak, hogy a városi társadalom az esővel táplált mezőgazdaságon alapult.
A helyszínen talált pecsétnyomókat az akkádok előtti királyságra datálták, melyek felfedték a négykerekű szekerek és hadikocsik használatát.
Bár a város történelmének nagy részét rejtély övezi, az Eblában feltárt kortárs ékírásos táblák arra utalnak, hogy a harmadik évezredben Nagar az egyik domináns város volt Észak-Mezopotámiának ezen a részén.
Sőt, a tudósok azt állítják, hogy a város a nyugati Levante és Mezopotámia városai közötti kapcsolódási ponton is fontos kapcsolattartó szerepet töltött be.
Bár a város nagy jelentőséggel bírt és nagymértékben fejlődött a Kr. e. negyedik évezred alatt, a Kr. e. harmadik évezred elején, éppen az úgynevezett Uruk-korszak végén zsugorodni kezdett, majd 2600 körül ismét terjeszkedett, pontosan akkor, amikor Nagar néven vált ismertté az
emberek körében.
Végül az ősi város egy regionális királyság fővárosává vált, amely a Khabur-völgy nagy részét irányította.
Ma a régészeti település egy nagy, 40 méter magas központi halomból és különböző kisebb halmokból áll körülötte. A terület teljes területe közel 300 hektár.
A régészeti ásatások egy ismeretlen, talán sokkal kisebb méretű településre utalnak a helyszínen Kr. e. 4200 előtt, ami a komplexum közepén
helyezkedett el. Legrégebbi maradványai azonban mélyen el vannak temetve a későbbi időszakokban a tetejére emelt épületrétegek alatt.
A helyszínen tett egyik legkiemelkedőbb felfedezés egy nem lakóépületként szolgáló építmény, amely a szakértők szerint gigantikus lehetett.
Bár a szerkezetnek csak egy kis részét tárták fel, úgy gondolják, hogy az épületnek nagy bejárata volt, oldalain nagy tornyokkal. Az 1,85 méter vastag, vörös sártégla falú építmény maradványai ma 1,5 méterre állnak ki a földből.
A szerkezet radiokarbonos datálása azt sugallja, hogy Kr. e. 4400 körül már létezett.
Az első ásatásokat a helyszínen az 1930-as években Max Mallowan, Agatha Christie férje végezte, aki elkísérte férjét különböző ásatásokra
Szíriába és Irakba egyaránt.
Mallowan fontos felfedezései között volt a Kr. e. 4. évezredből származó “Szemtemplom,” amelynek több száz kis kő “bálványa” volt, és a “NaramSin palota,” amely felfedezés megerősítette, hogy a mezopotámiai politikai hatalom már a Kr. e. 3. évezredben ott volt északon. A Naram-Sin
palota egy hatalmas tároló és adminisztratív épület volt, amely a város déli szélén található.
Az ősi várost az asszír birodalom elpusztította Kr. e. 1300 körül, és nem tudta visszanyerni jelentőségét. Ennek eredményeként a korai Abbászidák-korszakban eltűnt a történelmi feljegyzésekből.
Forrás: ÚjVilágtudat