Nyugdíjas nyílt levele “Felépítettük az országot, ezek az öltönyös bűnözők aratják le a gyümölcsét a kemény munkánknak!
“A szívünket-lelkünket tettük bele az országba. A kedves politikusaink mit tettek le az asztalra a hazudozáson és nagyképűségen kívül? Holló hollónak nem vájja ki a szemét, de a népet a rendszerváltás óta jobbról és balról is kizsebelik. Ebben az egyben nemzeti konszenzus van közöttük és semmibe néznek minket”
Az alábbi nyílt levél kering a magyar közösségi médiában egy ideje, melyet állítólag egy idős úr írt, aki nyugdíjas éveit tölti már egy ideje, de egyre elégedetlenebb azzal, ami ebben az országban folyik.
Elege van abból, hogy folyamatosan az emberek arcába hazudoznak a pódiumokról, hogy mindenkit lenéznek, és hogy őket, nyugdíjasokat szavazógépnek nézik.
Elege van abból, hogy a kormány és az ellenzék semmiben nem ért egyet, de amikor sápot kell szedni a néptől, abban mindig nemzeti konszenzus van.
Elege van abból, hogy egy szétszakított országba él, ahol aki mást gondol mint az éppen regnáló hatalom (attól függően hogy éppen ki van kormányon) az ki van rekesztve a nemzet egészéből.
Nyílt levele változtatás nélkül közöve:
“Nyugdíjas Barátaim!!! Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei!
Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit….a lerombolt országot.
Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as,70-es, 80-as években:
Az úthálózat, járdaépítés, – villamoshálózat, a – vízvezeték- és csatornahálózat, a – telefon- és a – gázvezetékrendszer építéséhez a hozzájárulás.
Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket,kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek.
Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában.
Ők ma a nyugdíjasok. Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él!!!
Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve.
Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük A küzdelmes, munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek.
Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra.
Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.
40-45 évig fizettük az adót, amit soha nem fogunk semmilyen formában vissza kapni az államtól hálája jeléül, hiszen meg sem éri.
A sok munka elnyűtte – már azokat akik akkor is nem a népből éltek és ma is ezt teszik – a megélhetési gond felemészti a nyugdíjasok többségét.
Ma már a tisztességben megőszült nyugdíjast is le lehet hazudni a térképről?
Mindenki a húsos fazék körül lebzsel, a képviselői fizetéseket emelik, miközben rengetegen csak néhány tízezer forintból élünk egy egész élet munkájáért.
Mi építettük az országot, és ezek az öltönyös gazemberek aratják le a gyümölcsét a kemény munkánknak.
Mi ugyanis a szívünket-lelkünket tettük bele az országba.
A kedves politikusaink mit tettek le az asztalra a hazudozáson és nagyképűségen kívül?
Csak addig voltunk fontosak, csak addig számítottunk, míg behúztuk az ikszet?
Most már saját országában sokad rendű állampolgárnak minősül…”
