A szabad akarat csak egy illúzió? Döbbenetes felfedezést tettek idegtudósok

Még csak nem is dönthetünk a saját sorsunkról? Ettől nem fogsz többé nyugodtan aludni…

Az új kutatási eredmények a filozófiával kombinálva azt sugallják, hogy a szabad akarat valóságos, de előfordulhat, hogy nem úgy működik, ahogyan azt az emberek elvárják.

Képzeld el, hogy online vásárolsz egy új fejhallgatót! A színek, márkák és funkciók széles választékát érdemes megnézni.

Úgy érzed, bármilyen modellt kiválaszthatsz, amelyik tetszik, és teljes mértékben kézben tarthatod a döntésedet.

Amikor végül rákattintasz a “kosárba teszem” gombra, úgy gondolod, hogy ezt saját akaratodból teszed.
De mi lenne, ha azt mondanánk, hogy miközben azt gondoltad, hogy még mindig böngészel, az agyi tevékenységed már kiemelte azt a fejhallgatót, amelyet választanál?

Lehet, hogy ez az ötlet nem olyan távoli. Bár az idegtudósok valószínűleg nem tudnák 100 százalékos pontossággal megjósolni a választásodat, a kutatások kimutatták, hogy bizonyos információk a közelgő cselekvésről már néhány másodperccel azelőtt jelen vannak az agyi tevékenységben, hogy tudatában lennénk a döntésünknek.

Már az 1960-as években kimutatták tanulmányok, hogy amikor az emberek egyszerű, spontán mozgást végeznek, agyuk idegi aktivitás felhalmozódását mutatja – amit az idegtudósok “készenléti potenciálnak” neveznek -, mielőtt megmozdulnának.

Az 1980-as években Benjamin Libet idegtudós arról számolt be, hogy ez a készenléti potenciál még a személy bejelentett mozgási szándékát is megelőzte, nem csak a mozgását. 2008-ban kutatók egy csoportja azt találta, hogy egy közelgő döntéssel kapcsolatos információ akár 10
másodperccel korábban is jelen lehet az agyban, jóval azelőtt, hogy az emberek beszámoltak volna arról, hogy mikor és hogyan kell cselekedni.

Ezek a tanulmányok kérdéseket és vitákat váltottak ki. Sok megfigyelő számára ezek a megállapítások megcáfolták a szabad akarat intuitív koncepcióját.

Végül is, ha az idegtudósok már jóval azelőtt következtethetnek mozdulataik időzítésére vagy megválasztására, hogy tudatában lettek volna a döntésüknek, akkor az emberek talán csak bábok, akiket a tudatküszöb alatt kibontakozó idegi folyamatok lökdösnek.

De a kutatók, akik idegtudományi és filozófiai szempontból is tanulmányozzák az akaratot, úgy gondolják, hogy ebben a történetben sokkal több van. Filozófusok és tudósok együttműködésével dolgoznak azon, hogy árnyaltabb értelmezéseket adjanak, beleértve a készenléti potenciál jobb
megértését – és gyümölcsözőbb elméleti keretet, amelybe elhelyezhetik őket.

A következtetések azt sugallják, hogy a “szabad akarat” továbbra is hasznos fogalom marad, bár lehet, hogy az embereknek újra meg kell vizsgálniuk, hogyan határozzák meg.

Kezdjük egy józan észrevétellel: az emberek mindennapi tevékenységének nagy része tetszőleges. Egyik lábunkat a másik elé tesszük, amikor elindulunk. Legtöbbször nem mérlegeljük aktívan, hogy melyik lábunkat tegyük előre.

Nem számít. Ugyanez igaz sok más cselekvésre és választásra is. Ezek nagyrészt értelmetlenek és reflektálatlanok.

A szabad akarattal kapcsolatos legtöbb empirikus tanulmány – köztük Libeté is – az ilyen típusú tetszőleges cselekedetekre összpontosított.

Az ilyen akciók során a kutatók valóban “kiolvashatják” agyi tevékenységünket, és nyomon követhetik a mozgásainkkal és döntéseinkkel kapcsolatos információkat, még mielőtt észrevennénk, hogy megtesszük azokat.

De ha ezek a tettek nem számítanak nekünk, akkor miért annyira figyelemre
méltóak? A jelentősebb döntések – mint például az, hogy munkát vállaljunk, férjhez menjünk vagy másik országba költözzünk – sokkal érdekesebbek és összetettebbek, és egészen tudatosan hozzuk meg őket.

Ha a szabad akarat filozófiailag megalapozottabb megértésével kezdünk el dolgozni, rájövünk, hogy mindennapi cselekedeteinknek csak egy kis része elég fontos ahhoz, hogy aggódjunk. Azt akarjuk érezni, hogy uraljuk azokat a döntéseket, amelyek eredményei megváltoztatják az életünket,
és amelyek felelősségét a vállunkon érezzük. Ebben az összefüggésben a legtermészetesebben érvényesül a szabad akarat kérdése.

2019-ben Uri Maoz, Liad Mudrik idegtudósok és kollégáik vizsgálták ezt az ötletet. Két nonprofit szervezet közül választhattak a résztvevők, amelyeknek 1000 dollárt adományozhattak.

Az emberek a bal vagy jobb gomb megnyomásával jelezhették előnyben részesített szervezetüket.
Egyes esetekben a résztvevők tudták, hogy választásuk számít, mert a gomb határozza meg, hogy melyik szervezet kapja meg a teljes 1000 dollárt.

Más esetekben az emberek tudatosan értelmetlen döntéseket hoztak, mert azt mondták nekik, hogy mindkét szervezet 500 dollárt kap, függetlenül attól, hogyan választottak.

Az eredmények kissé meglepőek voltak. Az értelmetlen választásokat – csakúgy, mint a korábbi
kísérletekben – készenléti potenciál előzte meg. Az értelmes választások esetén azonban nem. Amikor törődünk egy döntéssel és annak kimenetelével, agyunk másképp viselkedik, mint amikor egy döntés tetszőleges.

Még érdekesebb az a tény, hogy a hétköznapi emberek szabad akarattal és döntéshozatallal kapcsolatos megérzései nem tűnnek összhangban lévőnek ezekkel a megállapításokkal. Néhány kutató, köztük Maoz és Jake Gavenas idegtudós nemrégiben egy nagy felmérés eredményeit tette közzé, több mint 600 válaszadó részvételével, amelyben arra kérték az embereket, hogy értékeljék, mennyire tűntek “szabadnak” mások különféle döntései.

Értékeléseik azt sugallták, hogy az emberek nem ismerik fel, hogy az agy az értelmes döntéseket máshogy kezelheti, mint az önkényesebb vagy értelmetlenebb döntéseket. Más szavakkal, az emberek hajlamosak minden döntésüket – attól kezdve, hogy melyik zoknit vegyék fel először, hol töltsék a vakációt – ugyanúgy “szabadnak” elképzelni, még akkor is, ha az idegtudomány mást sugall.

Ez azt sugallja, hogy a szabad akarat létezhet, de nem úgy működik, ahogyan azt intuitíven elképzeljük.

Ugyanebben a szellemben van egy második intuíció, amellyel foglalkozni kell az akarattal kapcsolatos tanulmányok megértéséhez. Amikor a kísérletek azt találták, hogy az agyi tevékenység, például a készenléti potenciál megelőzi a tudatos cselekvési szándékot, néhány ember arra a következtetésre jutott, hogy “nem ők a felelősek”.

Nincs szabad akaratuk, okoskodnak, mert valahogy ki vannak téve az agyi tevékenységüknek.

Ez a feltevés azonban figyelmen kívül hagyja az idegtudomány egy szélesebb eredményét. “Mi” vagyunk az agyunk. A kombinált kutatás világossá teszi, hogy az embernek megvan a hatalma a tudatos döntések meghozatalára.

De ez az önrendelkezés és az ezzel járó személyes felelősségtudat nem természetfeletti. Ezek az agyban történnek, függetlenül attól, hogy a tudósok olyan egyértelműen megfigyelik-e őket, mint a
készenléti potenciált.

Tehát nincs “szellem” az agyi gépezetben. A kutatók azonban azt állítják, hogy ez a gépezet annyira összetett, kifürkészhetetlen és titokzatos, hogy a “szabad akarat” vagy az “én” népszerű fogalmai hihetetlenül hasznosak maradnak. Segítenek átgondolni és elképzelni – bár tökéletlenül – az
elme és az agy működését.

Mint ilyenek, mélyreható módon irányíthatják és inspirálhatják a vizsgálatokat – feltéve, hogy az út során továbbra is megkérdőjelezik és tesztelik ezeket a feltételezéseket.

Forrás: ÚjVilágtudat