Anunnaki csillagbárkák és űrhajók nyomai Afrikában? Amivel nem tud elszámolni a történelem
Tényleg itt voltak, terelgették az emberiséget, mielőtt hátrahagytak minket? Döbbenetes leletek kérdőjeleznek meg mindent, amit az emberiség múltjával kapcsolatban tanítottak nekünk…?
Ősgenetikai lombikprogram: avagy Ádám és Éva és Anunnaki istenek?
Afrika lehetett aközpontja az emberiség mgeteremtésének minden értelemben.
A pelaoasztonautika hívei szerint ugyanis az emberiséget az egykor a Földre látogató idegenednek, egész pontosan az úgynevezett Anunnaki istenek teremtették meg azzal, hogy a saját genetikai kódjukat keresztezték egy őshonos, majomszerű főemlőssel valahol Afrika szívében.
Az ősgenetikai beavatkozásra bizonyítékként az ember és a majom közötti máig hiányzó láncszemet szokták felhozni és azt, hogy rengeteg genetikai részlet van az ember géntérképében, aminek nincs funkciója.
Egy része pedig egyetlen földi lényben sem található meg – állítják.
Az Afrikában landoló hatalmas csillaghajók, kozmikus bárkák nyomai máig megvannak, ugyanis a később kialakuló emberi közösségek még szemtanúi voltak annak, hogy az istenek hátrahagyják a Földet és megígérik a visszatérésüket a távoli jövőben.
Kozmikus bárkák, égi “szekerek”
Afrikából számos olyan régészeti lelet, apróbb szobor vagy faragvány került már elő, melyek azt bizonyítják, hogy bizony az ott élő népek szemtanúi voltak hatalmas szekereknek, melyek a lebegőbe emelkedtek, majd a csillagok közé távoztak.
A dogon törzsnek külön eredet mítosza is van a csillagok közül érkezett kényekről, akik tanítgatták őket, átadták a tudást, majd újra útnak indultak más világok felé.
A hiedelemviláguk egy vitatott néprajzi kutatás révén került reflektorfénybe, mely szerint Szíriusz csillagokat már az európaiak előtt ismerték.
Sőt, azelőtt felrajzolták egy barlang falára a Szíriusz rendszer két kisebb bolygóját, mielőtt azt a modern csillagászat a 20. században teleszkópokkal felfedezte volna, ami megint csak rengeteg kérdést vet fel…
Földönkívüli metropoliszok nyomai Afrikában
A Földre érkező ősi istenek – idegen kozmonauták, akiket a sumer ősmítoszok Anunnakiknak neveznek – itt értek először Földet, és ásványi anyag kitermelésébe kezdtek, óriási méretekben.
A Vízözön előtti időkben az Anunnakik Afrika déli részén bányászták az aranyat, majd felhajóztak vele a Perzsa Öbölig.
Az arany olvasztása, megmunkálása BAD.TIBIRA városban történt, a város nevének sumer jelentése “kohászat számára létrehozott hely”, egy Tibil nevű istenről lett elnevezve, aki a szakma tudósa, vezetője volt.
A Vízözön elöntötte a sumer területeket, illetve az afrikai bányákat, kb. 1.000-3.000 év volt szükséges ahhoz, hogy az egykor lakott sumer területekre visszaköltözhessenek az emberek, azonban a bányák továbbá is használhatatlanok voltak.
A Vízözön után 1.000 évvel újra beindították a kohászatot a régi városban, BAD.TIBIRA-ban, de az aranyat valahonnan máshonnan hozták, nem Afrikából.
A sumer nyelvben található a világon a legnagyobb és a legprecízebb szókészlet, mely összefügg a kohászattal.
Több mint 30 szó jelent rezet, azonban mind más, mégpedig a réz minőségétől függően.
Az ötvözési folyamat minden egyes lépésénél is más-más szót használtak, illetve a végterméknek is legalább 30 féle neve volt az összetétel függvényében.
Ötvöztek aranyat, ezüstöt, rezet, és a végterméket mind másképp nevezték az összetétel függvényében.
Több sumer lelet igazából ásványi lexikon, mert leírja, hogy milyen kinézetű és hol fellelhető anyagból, mit lehet előállítani és milyen eljárással.
A leletek szintén beszámolnak arról, hogy az ásványok jó részét messziről hozták, hosszú úton át.
Mindent egybevetve a Vízözön utáni időkben az emberi jelenlét tapasztalható volt a sumer területeken, az egyiptomi területeken, az Indus völgyben, Afrikában és Amerikában.
Amíg a sumer területeken főleg a mezőgazdaság dominált, kisebb mértékben a kohászattal, egyiptomi területeken a mezőgazdaság, az Indus völgyében a kereskedelem, Afrikában a bányászat, addig Tiahuanacu városa egy metropolisz volt a semmi közepén, a világ tetején, a Titicaca tó partján.
A tó felülete több mint 4.000 km2, változó mélységű és szélességű, több félszigettel és szigettel, gigantikus víztömeggel.
Ezek az ősi régészeti bizonyságú leletek mind arról árulkodnak, hogy valóban létezett egy ősi idegen jelenlét Afrikában.
Nem véletlen, hogy ezt a helyet tartják egyébként is az emberiség bölcsőjének, noha egyes genetikai nyomok arra utalnak, hogy sokkal hamarabb szétszéledhettünk Afrikából.
Az Anunnakikra utaló bizonyítékokat azonban nem ismeri el a mainstream régészet.
