Az örökké fiatalok földje, Danu mitikus népe tényleg létezett és a Szent Grál birtokában lehettek
A több mint 4000 éves titokzazos törzs ismerhette az örök fiatalság titkát, mégis teljesen váratlanul tűnt el a teljes ciivlizációjuk, ami a mai napig rejtély.
A tudósok azonban sokkoló elmélettel álltak elő.
Az ír legenda szerint több mint 4000 évvel ezelőtt valahonnan északról egy törzs érkezett Írországba, amelynek képviselői csodás képességekkel rendelkeztek, és mágikus tárgyakat hoztak magukkal.
Erről a Danu vagy Tuatha Dé Danann névre keresztelt törzsről a “Négy mester évkönyvei” című ősi dokumentum tartalmaz információkat, amelyeket ferences szerzetesek írtak valamikor a 17. század közepén korábbi szövegek alapján. A danukat az 1150 körül írt “Hódítások könyve” is említi.
Az írek a danu invázió idején alacsony termetű, sötét hajú emberek voltak. A betolakodók nagyon különböztek tőlük. Magas, szőke vagy vörös hajú, kék vagy zöld szemű és nagyon világos bőrű emberek voltak.
rország partjainál partra szállva a danuk csatába léptek a helyi törzzsel. A legenda szerint az egyik csata során a danuk királya, Nuada Argetlam
elvesztette a karját.
A legenda szerint azonban egy danu doktor azonnal megépített neki egy teljesen működőképes ezüst kart. Egy másik orvos “bőrt növesztett a karján”.
A legenda szerint a danuk repülő hajókon érkeztek Írországba, sötét felhőkkel körülvéve. A szerzetesek későbbi szövegeiben a repülő hajók közönséges vitorlás hajókká, a sötét felhők füstoszlopokká változtak. A krónikák szerint saját hajóik felgyújtásával “figyelmeztették a helyi lakosokat, hogy sokáig vannak itt, és nem fognak visszahajózni”.
A danuk Tír na nÓg északi országából származtak, ami az “örökké fiatalok földjét” jelenti. Ezt a földet a sidhe-dombok kapuján keresztül lehetett elérni.
Ezen a helyen a legenda szerint könnyű volt átlépni a világok közötti határt, ami nagyon vékony volt.
A danuk országa gazdag volt. Az örökké fiatalok földjén gyönyörű emberek éltek luxusban és örömben, akik soha nem öregedtek meg. A legenda szerint Tír na nÓgban megállt az idő, és az egyik történetben Oisin herceg beleszeretett az örökké fiatal Niam földjének lakójába.
Niam meghívta magához, és a herceg három boldog évig élt az örökké fiatalok földjén. Amikor Oisin visszajött, azt tapasztalta, hogy már háromszáz év telt el otthon.
Amint a herceg betette a lábát szülőföldjére, azonnal megöregedett és meghalt.
Tír na nÓg lakói a legenda szerint nem öregedtek, de nem is voltak teljesen halhatatlanok. Ellenség vagy betegségek megölhették őket.
Hosszú ideig uralták Írországot, és az utolsó helyi emberek, akikkel harcolniuk kellett, a miléziaiak voltak, a modern írek ősei.
A legenda szerint a danuk nemes és becsületes emberek voltak. Ezért álnokság és ravaszság segítségével a miléziaiaknak mégis sikerült több győzelmet aratniuk felettük. A háború eredménye Írország két részre – földi és földalatti – való felosztása volt.
A földön a miléziaiak maradtak uralkodni, a danuk pedig a sidhe-dombjain keresztül mentek a föld alá. Amint a danuk eltűntek a föld alatt, Manannán, a tenger istene varázslatos ködöt emelve megvédte királyságuk minden bejáratát az óceánból.
Állítólag a danuk négy mágikus tárgyat hoztak magukkal Írországba:
- fény kardja
- Lugh lándzsája
- bőség üstje
- a sors köve
A fény kardja a legenda szerint bármely ellenséget eltalálhatta, és senki sem tudta kikerülni ezt az elvarázsolt fegyvert.
Lugh lándzsája tüzes volt, és “tojás nagyságú” szikrákat bocsátott ki.
A legenda szerint, hogy a nyele ne gyulladjon meg, időnként valamilyen mágikus folyadékba mártották.
Mint a fény kardja, Lugh lándzsája is képes volt bárkit eltalálni.
A bőség üstjének tulajdonságait a neve alapján lehet megítélni. Ebből a tartályból bárki megszerezhetett bármilyen tárgyat, amire szüksége volt, valamint bármilyen élelmiszert.
A bőség üstje például a varázsfazék meséjében tükröződik.
Ezenkívül ez a tárgy a legenda szerint képes volt feltámasztani a halottakat. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a későbbi időkben a legendákban szereplő bőség üstje Szent Grállá alakult át.
A danuk által hozott sors kövét a koronázás kövének is nevezik. A danuk ezt a követ a Tara-hegyen helyezték el, az írországi Meath tartományban.
A legenda szerint bármely ír király megkoronázását egy szörnyű kiáltás erősítette meg, amelyet az egész világon hallottak.
Az egyik király, amikor a kő nem erősítette meg koronázását, kettétörte. Később az egyik felet Skóciába vitték, és végül Anglia trónján kötött ki, ahol a mai napig megmaradt. De van egy legenda, hogy az igazi tárgyat a Tay folyóban rejtették el, és eddig nem találták meg.
Forrás: ÚjVilágtudat
