Egy tudós megdöbbentő elmélettel állt elő ami mindenre magyarázatot adhat.
A skóciai Loch Ness tóban lakó szörny legendája régóta foglalkoztatja az embereket, a történettel kapcsolatban az idők során több magyarázat is született.
Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban Floe Foxon, a Pinney Associates munkatársa az egyik népszerű elmélet valószínűségét vizsgálja
– írja a ScienceAlert.
A kutató arra jutott, kicsi az esély arra, hogy Nessie észleléseinek hátterében hatalmas angolnák állnak.
„A közkeletű felfogással ellentétben a folklór és a zoológia metszéspontja alkalmas a tudományos elemzésre, és értékes betekintést nyújthat az antrozoológiai jelenségekbe”
– magyarázza a szerző vizsgálati megközelítését.
A Loch Ness-i szörny legendája igazán az 1930-as években kezdett el kibontakozni. Idővel egyre több állítólagos megfigyelés történt, a szemtanúk szerint az állat egy plezioszauruszra vagy tengeri kígyóra hasonlít.
Az új-zélandi Otagói Egyetem genetikusa, Neil Gemmell 2018-ban csapatával kiterjedt mintavételezést folytatott a tóban, majd a környezeti DNS alapján elkészítették a vízben előforduló fajok adatbázisát.
Az eredmények azt mutatták, hogy az európai angolna nagy számban van jelen a Loch Nessben
– a szakértők korábban is tudták, hogy a faj megtalálható a tóban.
Gemmellék arra jutottak, hogy az emberek talán hatalmas angolnákat néztek szörnyeknek.
Foxon a közelmúltban a tóból és Európa más vizeiből kifogott angolnák információit elemezte, hogy kiderítse: mekkora eséllyel lehet igazán nagy példányokra bukkanni.
A kutató több mint 20 ezer egyed adatait vizsgálva megállapította, hogy a legnagyobb kifogott európai angolna 0,93 méter hosszú volt, a faj maximális hossza pedig 1,3 méter lehet.
Nessie átlagos méretét ezzel szemben 6,1 méterre szokták becsülni.
„A Loch Nessben egy nagy angolna megtalálásának esélye körülbelül 1:50 000 egy 1 méteres példány esetében, ami a Loch Ness halállományát tekintve észszerű, és arra utal, hogy a kisebb, ismeretlen állatok egyes észlelései nagy angolnáknak tudhatóak be.
