Cseppkősírban találták meg a 187 ezer éves ősember csontvázát – rekonstruálták az arcát
Az idő és a természet egy egyszerre hátborzongató és gyönyörű cseppkősírt épített köré. Amikor aztán tudósok rátaláltak a sírra, mindenkit ledöbbent.
Majdnem 200 ezer éves
Eredetileg egy ősember közel 200 ezer évvel ezelőtt rosszul léphetett, majd bezuhant egy nagyon szűk járatba egy barlang belsejébe.
Hogy azonnal meghalt-e, vagy még hosszú napokon át szenvedett, azt ma már nem lehet megállapítani.
Mindenesetre az idő és a természet egy egyszerre hátborzongató és gyönyörű cseppkősírt épített köré. Amikor aztán tudósok rátaláltak a sírra, mindenkit ledöbbent.
A barlang falából ugyanis egy elkövesedett, elcseppkövesedett koponya állt ki.
Különleges Neander-völgyi
A leletre még 9993-ban leltek rá Dél-Olaszország egyik barlangrendszerében, egy igencsak szűk járatban.
A cseppkő fedte csontokat nem volt könnyű megvizsgálni, de hála a modern eszköztárnak, mégsem bizonyult lehetetlen kihívásnak.
Így sikerült azt is megállapítani, hogy az ősember közel 187.000 éves lehet, azóta heverhet a barlangban. Az altamurai férfikén elhíresült leletről készült felvételek és képek bejárták az egész világot.
Rekonstruálták az arcát
Megvizsgálva a koponya és a csontok tulajdonságait, rekonstruálták a férfi arcát és testét. A csontok a Neander-völgyiek életmódjáról is sok izgalmas információval szolgáltak.
A képen is látszik, hogyan nézhetett ki egykor az altamurai ősember.
A Neander-völgyiek homloka hátrahajló, rövid és lapos, arccsontja erős, szemöldökcsontja kiugró, egybefüggő, orruk nagy, nyakuk rövid volt az archeológusok szerint.
Egyébként a Neander-völgyi ember kihalásának titka még ma is nagy rejtély.
Nem tudni, mi okozta a vesztüket
Bár jelenleg is az antropológia egyik legnagyobb rejtélye, hogy milyen járvány, vagy más kórokozó okozhatta a neandervölgyi ember kihalását mintegy 35 ezer éve, úgy tűnik, hogy van most egy friss elképzelés erer vonatkozóan.
The Anatomical Record című folyóiratban közölt tanulmánya szerint nem valami exotikus kórokozó okolható a neandervölgyi kihalásáért, hanem az egyik jelenlegi leggyakoribb gyermekkori betegség, a krónikus fülgyulladás.
A neandervölgyiek fülkürtjei azonban az életkorral nem változtak, ami azt jelenti, hogy ezek a gyulladások és a következükben fellépő komplikációk – légzőszervi gyulladások, hallásveszés, tüdőgyulladás vagy még súlyosabb betegségek – nemcsak krónikussá váltak, de egész életükben veszélyt jelentettek a neandervölgyiek egészségi állapotára és túlélésükre.